Épp hétfőn jutott eszembe, hogy december közepe van és tavasz óta nem voltak betegek a gyerekek. Hála volt bennem emiatt Isten felé. Aztán jött a próba. Mi van, ha nem így van? Kedd kora reggelre belázasodott Ádám. Így utólag már tudom, hogy a néhány napja tartó étvágytalansága emiatt volt. Szóval kedd: láz reggel, délután, este pedig már 39 foknál jártunk.
Nagyon reméltem, hogy nem lesz több. Beállítottam a telefont hajnali 2-re, hogy ránézzek, mert éjfélkor nem volt meleg. 2-kor sem. Úgy imádkoztam, hogyha fentebb menne, ébresszen fel Isten, nehogy baj legyen. Visszaaludtam. 3/4 4-kor Dórika mellettem nagyon kínlódott. Próbálkoztam a cumival, hátha visszaalszik, végül megetettem, de nem sokat evett. Aztán eszembe jutott: Ébresztő lenne ez??? Gyorsan megnéztem Ádámot. Bizony az volt, nem mértem a lázát, de 38 fok megvolt. Félálmában megitta a Nurofent és egy pohár teát. Örültem, hogy ivott is, mert este már azt se akart. És hálás voltam az én Istenemnek, aki nemcsak őrzi az álmunkat, hanem meg is szakítja, ha arra van szükség.
Nehéz tegnap volt. Folyton jött, hogy pusziljam a kezét, lábát. Gondolom, a láztól lehetett, vagy egyszerűen a gyengeség. A Dávid és Góliát gyerekmusicalt szerintem 5x tutti megnézte. Így volt esélyem pl. mosogatni, Dórit etetni...stb. mert egyébként nem mehettem sehová.
Ehhez csak egy apró esemény: játszunk, majd kérdezem én (próbáltam őket szórakoztatni):
"Mi vagyok én?"
Mire ők: "Kutyahh" (musical, aki nem ismeri, nézze meg!:-))
Jót nevettünk.
Ma délelőtt a gyerekorvosnál kiderült, hogy nagyon csúnyán piros a torka. Kapott gyógyszert, ami persze most se ízlett neki.
Dóri súlya lassan halad. Pótolgatom neki, egyelőre még a saját tejcsivel. Holnap délelőtt tanácsadás, ott majd kiderül, hogyan tovább...
Most ennyi. Ha megtalálom, Ádámról azt az aranyos beteg képet, csatolom.
És eme nehézségek közt azért tudok örülni is, pl. a Schneider baba érkezésének, L. Laura lánykérésének...stb.
Ez már mai kép Ádámról, a szeme is jobban áll, mint tegnap. :-)))
Tamás szeméről inkább ne beszéljünk! :-)
