Laura 2 éves lett

Július közepén Laura betöltötte a 2. életévét. Azért írom ilyen hivatalosan, hátha bennem is tudatosul: tényleg 2 éves lett. :-) Súlyban nagyon szépen összeszedte magát, főként a kezdeti induláshoz képest. 

Nagyon közlékeny, szinte mindent néven tud nevezni, most már a 2 szavas mondat a minimum, gyakoti már a 3-4 szóval kiegészített egyszerű mondat. Egyik legcukibb, hogy a szőlőt színnek használja. Amikor a zöldről beszélünk, akkor emlegeti, mintha az egy másik szín lenne. :-) Mindent elmagyaráz, amit szeretne, többnyire érthetően. A festés óta Dórinál alszik, sajnos nem túl hamar. Remélem, hogy a a szeptemberi évkezdésig -már ha lesz ilyen...- előbbre kerül az elalvása, különben Dóri nem fog eleget aludni. A héten elkezdődött a pelenkáról való leszokás, sajnos nem folyamatos a művelet, így inkább még csak ismerkedik a helyzettel. Zajlik az élet. :-)

Lányos programok. :-)

Aktív nyár

Most már joggal kijelenthetem, hogy a várva várt nyári szünet sokkal feladattelibb, mint azt sejtettem. :-)

De alapvetően hálás a szívem, mert bőséggel vannak a bejefezett munkák is. Célkitűzésem volt, hogy az emeleti szobákat teljesen kirámoljam, játék/ruhaszelektálás, ablak/függönymosás, nagytakarítás. 1 szoba kivételével kész is vagyok. És végre a hálószobába is sikerült visszaköltözni. 

Lacinak egyre tetemesebb mennyiségű munka gyűlik össze. Emellett most szolgálat is bőven akad, erre a hétre 4 igehirdetés jutott. Ebből az egyikre nem számítottunk csak, mert az egy beugrós szolgálat volt Pányokon, egy lebetegedett testvért kellett "helyettesíteni". Jó volt látni a szolgálatkészségét, hogy nem arra tekintett, mennyi munka van a hétre és hány igehirdetésre kell készülnie.

A gyerekek jól vannak, néha azért kicsit unatkoznak, amiket 1-1 utazással, kirándulással törünk meg. Múlt kedden Pesten jártunk a kardiológián a szokásos kontrollomon. Sajnos a gyógyszeremet, amit Laura előtti időszakban szedtem, visszavezeti a doktornő a megnövekedett extraütések miatt. Még szokóban vagyok vele. A vizsgálat után felmentünk a Hármashatárhegyi kilátóhoz, ahonnan gyönyörűen lehet látni egész Budapestet. Aztán megebédeltünk és repülőgéplesre indultunk a Spotter dombra. Ez a program leginkább engem gyönyörködtetett. Sok gépet láttunk fel és leszállni az orrunk előtt. Persze gyíkmániás gyerekeim még ilyenkor is a fűben kutakodtam a csúszómászók után. 

Sok ígéretünk van még vendégfogadásra/látogatásra, ami egész biztos nem fér már bele a nyári időszakba. Miért kevés mindig a nyár? :-)

 

Szünet van, vagy mégsem?

Az idő olyan gyorsan telik, hogy azt vesszük észre, már megint hétvége van. Nem is gondoltam volna, hogy a nyári szünetre ilyen zsúfolt napjaink lesznek. Lacinak nem sok változás van, továbbra is otthonról dolgozik, és elég sokat. De hálásak vagyunk, hogy van munkája!
Talán az évzárókkal zártam a legutóbbi bejegyzést.
Ádámnak is megvolt a búcsú a tanító nénitől, akit nagyon szerettünk. Talán ezzel a folyamattal már jobban lezártnak tekinti az alsós éveket.

Épphogy vége lett a tanévnek, jött a sok elmaradt kontrollvizsgálat a gyerekeknek és nekem. Sajnos még most sem értünk a végére. De talán július végére megleszünk. A héten szinte naponta megyek fogászatra, de persze a jogsiújítás folyamatait is görgetni kell. Ma rendesen sakkoznom kellett, amikor a fogászaton megkérdezték, mikor tudnék újra menni... Alig vártam, hogy hazaérjek, nehogy üsse valamelyik program.

Múlt héten lezajlott a hálószobánk festése. Volt meglepetés: pl. nem volt vakolva a fal, úgy ment rá a nikeceles szigetelés és a tapéta....

Viszont előtte és utána levő szombaton is Tapolcán jártunk. Először csak magunk, aztán szentesi barátainkkal az ottani gyülekezetből. Mindkét alkalommal nagyon jól éreztük magunkat.

Képek a 2 szombatról: 

A héten nagyon jó lenne újra birtokba venni a hálószobát, de van még egy kis munka vele, aztán jöhet a várva várt ablakpucolás. :-)

Mindeközben vendégek jöttek és mentek, ami szintén élmény volt mindenkinek.

Beírom ide, hátha nem felejtem el, hogy a következő bejegyzésben írjak egy legutóbbi imameghallgattatásról. :-)

Évzárók...

Erre a tanévre 6 évzárónk volt. 3 ált. iskolás és 3 zeneiskolai. Majdnem úgy éreztem, hogy nincs nap évzáró nélkül. :-)))
De hála Istennek vége, és ráadásul ismét kitűnőek lettek. Tamás 6 éve tartja ezt a színvonalat, ugyan most tesiből nagyon rezgett a léc, de némi jóindulattal meglett az 5-ös. Idén Ádám is kétszer járult az iskolaigazgató elé. Kapott egy oklevelet a 4. év kitűnősége miatt és egy másikat, mert 4 éven át kitűnő volt. Dóri, követve bátyjait szintén kitűnő lett. Ő még nem, de tesói emelt szinten tanulják az angolt, Tamás pedig magyar és matekból is. Noha, nincs ilyen elvárásunk feléjük, hogy kitűnőek legyenek, de amit meg tudnak tanulni 5-ösre, azt ne lazázzák el. Fura volt ez a 2. félév, de belejöttünk, megszoktunk, s ha megismétlődne se esnénk már kétségbe.
De most éljen a nyári szünet! És jöhetnek az elmaradt feladatok. Szobák kipakolása, ruhaszelektálás, festés a hálószobában.... Egy darabig fel leszünk forgatva, az biztos. :-)

Kézfogás és puszi helyett könyökpacsi az osztályfőnökkel.

Holnap pedig búcsúztatjuk... :-(((

A nap fénypontja

Laura számára mindenképpen az, amikor Laci lejön a dolgozószobából és felcsillan a remény, hogy sétálni mennek. Jönnek a felkiáltások: "Séta, oda menni!" "Sjupej!" (=Szuper)

Egy kedves kép, mennyire szereti az apukáját.

Gyíkfarm az Erdész utcában

Kicsit megkéstem az ígérettel, de nem felejtettem el.
Szóval gyerekeim mániákus gyíkszeretők. Gondoskodnak róluk, némelyik mesét, éneket is kap, csakhogy elaludjon.

A terasz alatti téglákat kifejezetten szeretik ezek a jószágok a békákkal együtt. 3-4 gyík állandóan megtalálható nálunk, de a létszám folyamatosan növekszik, ugyanis 1-1 séta során gyakran hoznak további lakókat. Nagy örömömre. :-)))
Legutóbb egy leszakadt farkú gyíkot találtak, akit nálunk rehabilitálnak. Természetesen nevet is kapnak. Talán az egyik legviccesebb felkiáltás volt tavaly az udvarunkon:
"Anyaaaa! Vili terhes!" Hogy az utca lakói mit gondoltak, azt nem tudom. :-)

Ő, az, aki rehabilitásra vár.

Virágos lányaim

Most már elmondhatom, hogy mindkét lányom nagyon szereti a virágokat. Dóri -ha tehetné,- az egész házat kivirágoztatná. :-) De ha mi vágott virágot a házba beviszünk, társaságot kapunk, így sajnos max a teraszon lehet bennük gyönyörködni. És bár Laura felettébb élvezi, ha a hangyákat kergetheti, mégis jobbnak látjuk, ha mindenki a helyén éli az életét.

A pünkösdi rózsa illata annyira elvarázsolta Laurát, hogy majdnem beleharapott. Legalább egy órán át járkált egy szál virággal az udvaron, lóbálgatta, szagolgatta. Megérte volna rögzíteni. :-)

Jó látni, amikor egy gyermek is észre tudja venni a körülötte levő szépséget. És itt most persze nem csak a virágra gondolok. :-) 

Az utolsó előtti hetünk is nagyon sűrű lett. A már szokásosnak mondható teendők mellett sorbaálltak a befőzések is, amiket szívem szerint későbbre halasztottam volna, de a gyümölcs érése nem az én menetrendemhez illeszkedett. Így van már eperlekvár és rebarbara befőtt is. 

A gyerekeken már nagyon érződik, hogy elfáradtak, mindannyian várjuk a tanév végét! Ugyanakkor hálásak vagyunk az így eltöltött időért, közös tanulásokért, kiderült hiányosságokért, amiket most lehetett gyakorolni, elmagyarázni...

Folytatásban írok majd a gyíkfarmunkról. :-)