Szünet van, vagy mégsem?

Az idő olyan gyorsan telik, hogy azt vesszük észre, már megint hétvége van. Nem is gondoltam volna, hogy a nyári szünetre ilyen zsúfolt napjaink lesznek. Lacinak nem sok változás van, továbbra is otthonról dolgozik, és elég sokat. De hálásak vagyunk, hogy van munkája!
Talán az évzárókkal zártam a legutóbbi bejegyzést.
Ádámnak is megvolt a búcsú a tanító nénitől, akit nagyon szerettünk. Talán ezzel a folyamattal már jobban lezártnak tekinti az alsós éveket.

Épphogy vége lett a tanévnek, jött a sok elmaradt kontrollvizsgálat a gyerekeknek és nekem. Sajnos még most sem értünk a végére. De talán július végére megleszünk. A héten szinte naponta megyek fogászatra, de persze a jogsiújítás folyamatait is görgetni kell. Ma rendesen sakkoznom kellett, amikor a fogászaton megkérdezték, mikor tudnék újra menni... Alig vártam, hogy hazaérjek, nehogy üsse valamelyik program.

Múlt héten lezajlott a hálószobánk festése. Volt meglepetés: pl. nem volt vakolva a fal, úgy ment rá a nikeceles szigetelés és a tapéta....

Viszont előtte és utána levő szombaton is Tapolcán jártunk. Először csak magunk, aztán szentesi barátainkkal az ottani gyülekezetből. Mindkét alkalommal nagyon jól éreztük magunkat.

Képek a 2 szombatról: 

A héten nagyon jó lenne újra birtokba venni a hálószobát, de van még egy kis munka vele, aztán jöhet a várva várt ablakpucolás. :-)

Mindeközben vendégek jöttek és mentek, ami szintén élmény volt mindenkinek.

Beírom ide, hátha nem felejtem el, hogy a következő bejegyzésben írjak egy legutóbbi imameghallgattatásról. :-)