Itt van az ősz, itt van újra, és milyen jó, hogy vannak még ilyen szép napos idők. Ádám kedvence a levelek gyűjtése, amit nagyon megválogat. Szárazat vagy csúnyát nem szed fel. És persze lenni kell pirosnak, sárgának, zöldnek is a gyűjteményben! :-)
A képek az őszről, a cím a hatásokról szól.
Elsősorban az ovis hatásokra gondoltam. Tamás eddig inkább csak a jobb társasághoz "csapódott", az utóbbi időben azonban felfedezték a vezérek, és csábítgatják magukhoz.
Annak örülök, hogy valamelyest érzi, ha rosszat csinálnak és többször kimaradt a balhéjukból. Tudja, mi a jó és mi a rossz, rajta múlik, melyik mellett dönt.
Egyébként mindent kipróbál a csoportban, nagyon szeret társasozni, főzőcskézni (nekem is segített), és a rajzoláshoz is egyre nagyobb kedve van. Sokat ügyesedett.
Mindig megkérdezem, mi volt az ebéd...stb. merthogy még itthon is eszik.
"De nem laktál jól, Tamás?"
"De igen, csak ez sokkal finomabb!"
Azt hiszem egy anyának nem kell ettől kedvesebb bók.
Az uzsonnához, ebédhez gyakran adnak savanyúságot, hagymát...stb.
Eleinte nem ette meg. Aztán a napokban újságolta:
"Anya! Képzeld, megettem a lilahagymát, amit a kenyérre tettek. Kicsit csípett, de finom volt."
Erre mondják, hogy a közösség pozitív hatása.
Összességében örülök, hogy több a pozitív, mint a negatív.
Dóri az egyik este olyan volt, mint egy kis hoppmester. Elbújt, becsukta maga mögött az ajtót, kinevette magát, aztán kiszaladt.
A tükör elé állt és bohóckodott.
Közben megmutatta a haját, nyelvét, szemét (ezeket szokta gyakrabban) és visszament a szobába.
Ez már egy esti pillanatkép, miközben a tejcsijét issza. Érdemes szemügyre venni a kiságy fölötti virágos képeket. Amikor felébred, szép csendben ezen dolgozik. :-)
Egyébként nagyon huncut ez a Dóri. Bárhová felmászik. Kedvenc gyakorlata, hogy egy kis gyerekszékről, ami kb. 30cm-re van az ágytól, felmászik, feláll és átlép az ágyra. Csak úgy. Az én szívem meg doboghat ezerrel. De pillanatok alatt felkerül az étkezőasztal tetejére is.
Ilyenkor szólalnak meg a szirénák: "Anyaaaaaaaaa! Dóri felmászott az asztalraaaa!"
Egyre többet beszél. A legjobban a "szia" tetszik, mert olyan lazán mondja, hogy mindig megmosolygom.
Ha valami rosszat csinál és rászólok, néha már hüppög, csücsöríti a száját. Azonban látja, hogy nem hatott meg a műsorával, így nem is folytatja a színészkedését.
Folyton a nyelvét csavargatja. Utánozni se tudnám. Nagyon édes.
Kedvence a "Lóg a lába..." csinálja és a maga nyelvén mondja is. Az alábbi kép erről szól.
Másik nagy attrakciója, feláll az említett kisszékre, megtapsolja magát és közben kiabálja: "leje", azaz "leesel".
Folyton a nyelvét csavargatja. Utánozni se tudnám. Nagyon édes.
Kedvence a "Lóg a lába..." csinálja és a maga nyelvén mondja is. Az alábbi kép erről szól.
Bennem is sok dolog értékelődött át az elmúlt napokban. Többek között az, hogy a rám bízott ajándékokra, a gyerekeimre jusson a legtöbb időm. Csak annyi ideje van egy anyukának, amíg oviba nem kerülnek a gyerekek. Tehát maximum 5 év, hogy olyan bizalmi kapcsolat épüljön ki köztük, ami megalapozza a későbbi éveket...
Egyéb hatások is érnek minket. Találóbb, ha úgy nevezem, hogy nagy kihívások előtt állunk, melyeket Istenünk ereje, segítsége nélkül képtelenek lennénk végigcsinálni.
Ezekről majd később, még feldolgozás alatt állnak.
