Képekben II.

Április 13.-án volt az országos női csendesnap Csepelen. Hááát... csak annyit mondok, hogy aki nem volt ott, bánhatja. De vigaszt jelentsen azoknak, hogy mégse maradtak le róla teljesen, mert a honlapon van 2 beszámoló (ezért nem írom le itt újra) és a teljes hanganyag is.

Nagyon időszerű gondolatok hangzottak el egész nap. Azon gondolkoztam, hogyha ez a világ a bibliához igazítaná az életét, mennyivel másként lenne minden. És itt most elsősorban azokra a nőkre gondolok, akik hajtanak a karrier, a férfiak, a jólét...stb. után teljesen sikertelenül. Ha tudnák a feleségek, anyukák, hogy hol a helyük a családban, a férjük oldalán...De nem bonyolódok bele ennyire.

Annak örülök, hogy világos számomra, hogy mit vár el tőlem Isten, a férjem, a gyülekezetem. Nem akarom kihagyni a gyerekeimet sem, persze nekik is vannak elvárásai, de azt inkább igénynek nevezném. Ezeket pedig nekem kell észrevennem, szükség esetén teljesítenem.

Szóval, aki lemaradt, képekben láthatja a főbb felszólalókat. :-)

 Bizony, ez a pici lány gyakran felszólalt! :-) Annyira szép!

 Hát, ennyire volt tele az imaház. Nem sikerült mindenkit belezsúfolnom egy képbe.

 Egyik legkedvesebb személy számomra és az ő kislánya.

Képekben I.

Igen, élünk, csak  vagy időm, vagy erőm nincs blogot írni... Most is csak azért igyekeztem leülni néhány percre, mert tudom, hogy valaki már régóta várja.

No, hát alább láthattok aranyos, vicces, jó humorú, eleven gyermekeinkről képeket. 

Köszönjük szépen jól vagyunk. Akinek 3 vagy több gyereke van, ismeri ezt a pörgést, úgyhogy nem részletezem. 

Tamásnak fáj kicsit a füle, itthon van, gyógyszert kap. Ádámnak így kissé nehezebbé váltak a délelőttök, mert eddig csak Dórival kellett osztoznia. De hát jön a nyár, jobb, ha megszokják újra egymást. :-)

Dórinak folyton jönnek a fogai, most éppen 4 jön egyszerre. (NO COMMENT.)

Egyébként tüneményes, csacsogós, mindent mond utánunk, alakulnak a mondatai (nyilván ragozatlan formában), az akarata, jelleme is erőteljesebb fejlődésen ment át...stb.

A képen is látható, hogy profin fűz, állandóan pakol edényből edénybe, babázik és ha arról van szó, bármi áron is, de megvédi az ennivalóját a fiúktól! :-)

Rólunk: Laci dolgozik, amikor nem, akkor itthon dolgozik, amikor nem, akkor alszunk, vagy éppen kirándulunk, ismerősöket látogatunk...stb. 

Én is megvagyok, a meleget se valami jól viselem, de hát ez nem különösebben újdonság. Teszem a dolgom, hálát adok Istennek az életért, a kegyelemért, erőért minden napra. Ennél több, aligha kell.

Ha pedig nem így van, akkor erre törekszem.

 Mind csendben elfoglalta magát... :-)

Alkot.

 Első alkalommal 4 mp-ig volt a fején.

 ...

Beült és bájosan mosolygott rám...

Következő bejegyzéshez már kiválogattam a képeket, igyekszem feltölteni azokat is...

Örömünnep

...volt számunkra a hétfői nap, amikor Laci szemészeti kontrollra vitte Ádámot. Hála Istennek, nem romlott a szeme, sőt egy nagy örömhírt közöltek, hogy nem kell többet ragasztani a szemét!!!
Egyébként minden másnap kellett vele csatázni. Néha nagyon jól ment, néha siralmasan. Bár jutalom ellenében azért többnyire működött. :-)
Mindenesetre nagy megkönnyebbülés, hogy nem kell tépkedni a szeme környékét a "szemtakaróval", ahogy Ádám hívta!

Szentesen "tavaszoltunk"

Az " használata nem véletlen, mivel a meteorológia által -2 héttel azelőtt- beharangozott 15-16 foknak nyoma se volt. Helyette volt szél, eső, eső, szél és így tovább.

Mondhatnám, hogy elmentünk a tavaszt megkeresni, hátha délebbre bújt el, de alapvetően nem ez volt a célunk. Viszont határozottan kijelenthetjük, hogy ott sincs tavasz.

Családi házban voltunk, de nem élvezhettük az udvar adta lehetőséget, mert az időjárás nem engedte sajnos. Még nincs fent minden kép, nem győztem a szelektálást...

A lényeg, hogy hétfőn indultunk gyógyulóban levő gyerekekkel. Egészen jól viselték az utat. Kivéve Dóri, aki az utolsó órát kisebb megszakításokkal átordította. 

Keddtől csütörtök estig minden délelőtt és délutánra volt program. Többnyire mi mentünk rokont/testvért látogatni, de olyan is volt, hogy házhoz jöttek. 

Dóri nem bírta a sok menőkét. Szerda körül "kikattant". Csütörtökön már totál ki/beszámíthatatlan volt.

Nagyon nem találta a helyét. Neki kínlódás volt az egész hét. Így persze nekünk se volt túl egyszerű.

Szerda estére én is beteg lettem. Alaposan megfáztam. 

A 2 fiú nagyon élvezte az ottlétet. Csütörtökön kérdezték meg először, mikor megyünk már haza.

Az utat is jól viselték. Ádámra nagyon büszke voltam, ahogyan egy elefánttal és a szuszijával (alvós rongy) olyan sokáig eljátszott.

Pénteken ebéd után indultunk, természetesen szakadó esőben. 

  Mivel 17 óra körül érkeztünk, már lehetett is kapcsolni a mosógépet... :-)

Dóri pedig... mint, akit kicseréltek. Bement a szobába és mindenhová leült, meggyőződött róla, hogy itthon van. Nyoma se volt a rossz kedvnek, betegségnek, pedig az az 1 óra, amit útközben aludt, nagyon nem volt sok. De hát nem is kell ezen csodálkozni, neki ez jelenti a biztonságot, nyugalmat, amikor a saját helyére kerül. :-)

Ádám és Hanna

Dóri és Hanna

Szilvi (sógornőm), apósom, Hanna és Tamás

Abi, Beni és ...

 Dóri és Abigél

A nagy cimborák

Luca és Dóra

Luca, Laci, Ádám, Emma és Dóri (bírkózás közben)

Tamás és Emma (hatalmas fürtjeivel)

Samu

Zita, Janka, Samu

Kis-Hajdu család

Apósom az unokák 2/3-ával

És íme, Dóri bemutatja nektek Szilviék Barnabását! :-)

...és közelről is.

Apósom is megfogta. :-)

Az összes unoka

Hanna lebírkózta Tamást. Na, jó, csak szeretgette, de nem akármilyen lendülettel. :-)

Itt már jobban összebarátkoztak. :-)

Ez az utolsó kép már itthon készült. :-)