Kettesben

Ennek is eljött az ideje, hogy a 10. házassági évfordulónkat nem itthon, nem táborban (ahogy sok éven át történt), hanem Egerben ünnepelhettük meg Lacival. Azóta nem voltam ott, hogy 2 év után átjelentkeztem az ELTE-re, így nagy örömöt jelentett újra látni ezt a szép várost.
A szállásunk -bár nem sokat voltunk ott- nagyon otthonos volt. Reggelit is kaptunk, amolyan igazi "Terülj, terülj, asztalkám!"-félét.
Szombat délelőtt érkeztünk és vasárnap késő délután jöttünk haza.
Volt időnk beszélgetni, nagyokat sétálni, értékelni az elmúlt  évet és új célokat kitűzni. Na, meg persze még sok más történt, de sajnos az idő megint bekorlátoz, hogy bővebben is írjak... nem beszélve a többi történésről, amikről még nem számoltam be. Türelem! Eljön annak is az ideje.
Addig is néhány kép erről a szép hétvégéről! :-)

Folyt. köv.

Nem volt időm írni, hogy sajnos nincs még teljesen vége a betegségnek.
Ádámnál ugyan van javulás, de az alapprobléma még mindig megvan. Így kapott tőlünk az ÁNTSZ egy kis csomagot. Leghamarabb csütörtökön várhatunk eredményt.
Úgy gondolom, Dóri rendben van. :-)
Viszont vasárnaptól Tamás hősiessége is meghanyatlott. Ő is kidőlt. :-(
Láz + ez a vírusos hasmenés. Erősen kérdésessé vált a pénteken kezdődő nyaralásunk... Azt is tudjuk, hogyha most nem megyünk el, egy jó darabig nem lesz rá lehetőségünk. Mégis abba szeretnénk belenyugodni, ami Isten terve.
(augusztusban készülünk Pányokra, de hát az nem nyaralás... és talán októberben Szentesre, ami szintén nem az a kategória...)
Nagyon várom Ádám eredményét, reménykedve, hogy nem találnak semmi kórosat!!!
Mellesleg a Domestos-szal már olyan bensőséges kapcsolatom alakult ki, hogy nem is tudom, miért nem féltékenyek rá a családtagjaim...
No, ez volt a rövid helyzetjelentés. A hétvégénkről majd később írok. :-)

Kedves értünk imádkozók!

Szeretném tudatni mindenkivel, hogy hála Istennek, már jobban vannak a gyerekek. A teljes gyógyulásról még nem beszélnék. Az a reménységünk. :-)
Ádámnál véget értek a kínzó hascsikarások, sőt neki mától már abszolút nincs hasmenése. Az a nehéz, hogy most már enne mindent, amit mi. Pedig még gyenge a gyomra. De ennek a szabályozásában egyébként is nekem kell szigorúnak lenni. Dóri még a tört krumplit se nagyon kívánja. De a felkockázott pirítós villára szúrva még mindig jöhet. Egyik nap találtam ki, amikor már túl unalmas volt neki. Most már saját maga veszi ki a villát és hozza az asztalhoz.
Kimondhatatlanul hálás vagyok, hogy Tamás nem kapta el és mi sem.

Betegség... nyáron???

Legalább 1 hete kínlódnak a gyerekek hasfájás félével, szolíd "hasmenéssel". Aztán Dórinál kezdett fokozódni. Majd elmúlt és visszajött. Vasárnap délutánra már bedurvult és hétfő óta lázas.
Kedden kiderült, hogy mandulagyulladása is van. Kedden Ádám is csatlakozott a hasmenésével és lázával, de délután, így őt már csak szerdán tudtam orvoshoz vinni. Nagyon remélem, hogy holnap nem Tamással fogok ott ülni. Szegény Ádámkámnak olyan hascsikarásokkal jár, hogy néha ordít fájdalmában. Fogalmam sincs, hol szedhettek össze ilyen vírust...
Van, hogy egyszerre ülnek bilin/wc-n. Ádám még ott is marad, de Dóri ha megelégelte, akkor feláll, én meg rohanok utána, hogy kikent fenekét ne dörgölje oda semmihez.
Ádám totál kidőlt, ma már a hűtőfürdő+kúp vitte csak le a magas lázát. Annyira sajnálom szegényt.
Dóri kedve már egész jó, ha éppen nincsen láza.
Ilyen még nem volt, de vezetnem kell, ki mikor kapott kúpot/Nurofent...stb. Ádám folyadékbeviteléből nem sok marad bent sajnos. :-( Imatéma!
Hétvégén Egerbe készültünk Lacival, de így nem hagyjuk itthon a gyerekeket. Másfelől anyát érte egy "kisebb" baleset, így teljesen kizárva, hogy a 10. házassági évfordulónkat megünnepeljük. Majd máskor.

Egy kép a betegekről. Ádám minden erejét összeszedve "mosolygott".

Szóval betegség nyáron??? Hát, létezik. :-(