Egyik este Dorkánk nekiállt citromot enni. Az első két nyalintás után fintorgott, "nyem jó" és egyéb kifejezésekkel illette eme szájösszehúzó gyümölcsöt.
Onnantól viszont közel fél órán át nyalogatta, ette. Annyira aranyos volt.
És a lila ruhájáról jutott eszembe, hogy megemlítsem kedvenc szavát, a lilát, amit angolos kiejtéssel, sok l-lel mond, valahogy így: lillla/löllla.
Az alapszínek még nem mennek olyan jól (persze nem is kell, majd csak 3 évesen), de a lilát már megismeri. :-)
Tegnap így mesélt a babájának. Párnát tett maguk mögé, betakarta magát a szuszijával (alvórongy), merthogy "nagyon pázom", és aranyosan mesélni kezdett. Tényleg aranyos volt, mert valóban a képekről mesélt a babának.
Olyan hosszú, összefüggő mondatokban, mintha tényleg egy mesét próbált volna elmondani. És a könyv persze fejjel lefelé volt.
De aki tud, annak így se gond! :-)
