Két részletben tudom csak feltölteni a képeket, mert túl sok készült. Volt is miről...
A megérkezésünk izgalmas volt, ugyanis 21 óra körüli lett volna, ehelyett 0 óra 31 perc lett. Hogy miért? Mert az autóban az elektronika fejre állt, nem volt fék, szervó a kormányban, ja meg világítás a sötétben és kb 1 órányira Szentestől megállt az autó. 1 óra várakozás, majd jött a rokoni segítség és 30-40-es tempóban a vontatás... Laci bal keze a szervó nélküli kormányon, jobb keze a kéziféken és néha a vészvillogón, amiben annyi szussz még volt, hogy amikor jöttek hátulról, rákapcsolt, hogy belé ne menjen valaki.
Ekkor már nem érezte magát álmosnak. Jó kis kihívás volt ez, ugyanakkor kegyelemben gazdag út.
Ismét előkerült az Ige: "megtanultam, hogy azokban, amelyekben vagyok, megelégedett legyek." És milyen jó, hogy mivel Isten békessége töltötte be a szívünket, nem aggódtunk afelől, hogy mi lesz.
Épségben, koccanás nélkül célba értünk. Majd 2-3 autószerelő is megállapította, hogy az autónak semmi baja. Na, ja. Mégis ott hagyott minket...
Teltek a napok, szegény apósom izgult, mi lesz, mi meg nyugodtan vártuk a sokadik szerelő válaszát, aki csak a sokadik próbálkozásra találta meg az igazi hibát. Tudtuk, hogy legkésőbb csütörtökön haza kell jönnünk, addigra meglesz az autó. És ezt nem magabiztosságból mondtuk, hanem tudtuk, hogy Isten jól látja a körülményeinket és ezt is a javunkra fogja fordítani és kész lesz addig.
Nagy segítség volt, hogy 2 napra kaptunk kölcsönbe egy ugyanolyan autót, mint a miénk.
Hogy is van az Ige?
És ezt pontosan így éltük át. A mi nyugalmunk kevés lett volna.
Másnap -kissé fáradtan még, de - közös ebéd Szilviékkel.
Délután Zitáékhoz mentünk a szokásos látogatásra, annyi különbséggel, hogy most babalátogatás is volt. :-) Nagyon cuki, aranyos baba, bár fél 5-től 21 óráig 4x altattam el, szóval akkor épp kicsit rosszalkodott, de mit bántam én, örömmel altattam.
Nagyon összehangolódtak a gyerekek. Szuperul játszottak.
Sikerült elkapnom egy mosolyt.
Szilviéknél ismerkedtek a tanyasi életmóddal a gyerekek és nagyon élvezték.
Bár Tamás kissé megharagudott az egyik kecskére, ami a szemébe köpött. Délutánra már viszketett is a szeme, még másnap is, de aztán múlni kezdett és itthon már semmi baja nem volt, úgyhogy talán megbocsátja neki. :-)
Dóri szándékosan tornáztatta a kecskéket és úgy etette.
Laci unokatesójáékhoz is sikerült eljutni. Végre!
Ott is jól elvoltak a gyerkőcök.
Sok év után végre a szolfézsos kollégámmal is sikerült találkozni, most épp a cukrászdában. A gyerekek élvezték a találkozót, mert a finomságból nekik is járt. :-)
Szépen lassan csak pótoljuk a több éves elmaradásainkat...
