Ádámon szépen begyógyultak a bárányhimlő helyei, úgy tűnik, hogy csak egy kicsit sikerült elvakarni, az is teljesen véletlen mozdulat műve volt. Igaz, épp a homlokán. De ennyi szépségfolt kell. :-)
Ádámhoz pontosan két hétre csatlakozott Tamás is a pöttyösek táborába. De rajta nem akárhogy, több, mint 300 himlő jelent meg. De erre számítottunk is.
Szegény, nagyon viszketett, szenvedett és ez talán csak most kezd enyhülni. A szájában levő már egész jól begyógyult, enni is jobban tud.
Dorkán érdekesen, kissé elnyújtva kezdtek megjelenni a pöttyöcskék. Nincs olyan sok, mint Tamáson, valószínűleg már nem is lesz, de azért ő is kínlódik rendesen. Olyan aranyos, ahogy próbálja lerázni magáról a viszketést. :-)
Igyekszem a kedvenceket főzni, sütni, hogy még élvezetesebb legyen az itthonlét, és persze, hogy hamarabb gyógyuljanak.
Hálás vagyok Istennek, hogy ennyire jó képességű Tamás. Hihetetlen mennyiségű anyagot kell pótolni, ami sokkal hosszabb művelet lenne egy gyengébb tanulóval.
Ha jól emlékszem, ez a szebbik fele. :-) A többi kép nem publikus. :-)
Dorkáról még nem csináltam.
A héten vittem be Ádámot a "tesi tagozatos pótfelvételire", mivel a himlő miatt nem tudott ott lenni. Épp a zeneovis társai is ekkor jöttek. Nagy bátorítás volt ez nekik.
Alkot a művésznő. Elemlámpa, napszemüveg... ahogy kell. :-)
Kb. két hete volt a városi énekverseny, ahol 3. helyezést értek el a fiúk.
És történt még sok minden, de életjelnek most ennyi is elég. :-)
