:-)

- Óóó...Ádám, ez a te hibád! -mondja Tamás.

- Én a te hibád vagyok? -kérdi Ádám.

Egyik nap a másik után

Elég pörgősen telnek mostanság (is). A gyerekek még mindig nem gyógyultak meg teljesen, sőt Ádám tegnap újra lázas volt. Este csak hőemelkedése volt, ami még a kibújni készülő rágófogaknak is betudható. Kedvén, alvásán is meglátszik, hogy nincs rendben.

:-(

De annyira aranyos mondásai vannak.

Néhány párbeszéd:

-Ádám! Kérsz ketchupot a melegszendvicsre?

-Igen, csapj nekem arra!

(ke"csap", avagy "tecsap"?)

-Kérsz innivalót?

-Ööö...igen, valószínűleg az nagyon jó lesz nekem.

-Kaphatok egy igazi almalét?

-Igen. (Hogy mi az igazi almalé az már nagyobb kérdés...)

Viszont a "Kaphatok igazi levest?" kérdésre egyértelmű igen a válaszom. :-)))

Készítem a gombát. Laci megkérdezi Tamást:

- Szereted gombát?

- Nem, mert az így csinál: 10-9-8-7-6-5... :-)))

"Én vagyok a kapitány!"

A fiúkkal alkottuk, persze egy idő után likvidálni kellett őket, mivel Ádámka kezéből mindig elfogyott a gyurkászásra adott tészta.

Olyan aranyos volt ma este, amikor odabújt Ádám a bátyjához, bágyadtan, betegen.

Csak az nem tetszett neki, hogy ezt még le is fényképezem.

Akinek így is megy... :-)

Hason is nagyon érdeklődő. Nagy nyögések közt, de mindenképp

igyekszik felfedezni környezetét.

Tűrni, tűrni, de meddig...

ez lett volna a címe a bejegyzésemnek, ha tegnap írom. Említettem már, hogy alattunk lelkesen gyakorol a szomszédfiú a karácsonykor kapott erősítőjére kötött basszusgitárral. Mivel iskola után kezd neki, éppen érinti a gyerekeink alvásidejét. Korábban egyeztettünk velük, reméltük, hogy minden OK lesz. A téli szünetben még elnézőbbek voltunk. Nekem akkor kezdett igencsak fogyni a türelmem, amikor kezdtek lebetegedni január elején, és még gyógyító alvásra se volt sok esélyük.

Tegnap már nagyon hangos volt, igen elszomorodtam. Ma, amikor kora délután megérkeztem a bevásárlókörútból nem hallottam a zenét. Nagyon örültem. Ám néhány perc múlva kezdődött a hangolás. Küldtem egy smst, kérve, hogy fél 5 után gyakoroljon, ha lehetséges...stb. Néhány perc múlva csend lett, majd csöng a telefonom. Felhívott. Nagyon meglepődtem, mert a szomszéd anyuka elnézést kért. Jót beszélgettünk. Ezt az érti igazán, aki tud a korábbi kapcsolatunkról és a problémákról. Nekem nagy csoda volt, hogy így zárult.

Más: ma elvittem a fiúkat a gyerekorvoshoz, mert újra betegnek tűntek, azt gondoltam, hogy visszaestek. Aztán kiderült, hogy semmi komoly, inkább csak megfáztak. Ennek is örültem.

Aztán Tamást beírattam oviba. Velem jött. Nagyon tetszett neki minden, már most sóvárogva nézett az udvar (mindene a szaladgálás) és a csoportszobák, a sok játék felé. Találkozott az unokatestvéreivel. Úgy megszántam... annyira maradt volna. Utána hazavittem és gyorsan mentem a gyógyszertárba, Sparba, postára feladni a munkahelyemre az adópapírokat, piacra, Tescoba... és végre, végre HAZA. Örültem, hogy velem volt az Úr, mert nagyon érezhető volt a közlekedésben is, hogy péntek van. Megőrzött, megsegített.

Volt még több jó híre is a napnak, majd idővel ezekről is beszámolunk.

Holnap Laci készíti a marhapörköltöt, nem kell főznöm. Marad a takarítás. :-)

Ritkán ilyen komoly,

többnyire inkább vidám

és beszédes.

Dóri

1. Csípőszűrésen minden rendben volt. Még meg is dicsérte a doktornő, hogy milyen csinos. :-)
2. Néhány napja ritkán ugyan, de csúnyán, erős, érces hangon köhög, amihez hőemelkedés is társult. Elvittem hát orvoshoz, mert holnap oltást kapna és nem akartam, hogy ott derüljön ki, hogy nem kaphatja meg. Ez egész pontosan azt jelenti, hogy akkor 1,5 órát ültem volna ott hiába. Picit volt piros a torka, tüdeje tiszta, így mindössze gyulladáscsökkentős orrcseppet kapott. Ha nem múlik a köhögése, vagy lázas lesz, újra vinnem kell. Ma viszont még NEM köhögött. :-)
3. Nem is írtam korábban, de 3,5 hónaposan megfordult a hasára. Azóta többször megismételte. Örülök neki, hogy ilyen ügyes, erős. Annak külön, hogy nem kell külön tornáztatnom, mint Ádámot. Nehéz lenne rá időt szakítani.
4. Nagyon zavar, hogy nem tudom rendszeressé tenni Tamás lábtornáit. Nagyon lapos a talpa, bokasüllyedése is van. Muszáj lenne még most aktívan tornáztatnom, hogy a lábboltozata legalább minimálisat alakuljon. Fürdés előtti időszakra terveztem, de akkor már olyan gyorsan kell mindent csinálnom, hogy elmarad. Valamit ki kell találnom, amit rendszeresíteni tudok.
5. Újra fáj a torkom. :-(
6. A gyerekek már egészen jól vannak. Hála Istennek a gyógyulásért!

Elnézést a távirati stílusért, így sikerült.

Ha már elmaradt a szilveszteri beszámoló, álljon itt néhány kép . :-)

Reggeli

pizsamások

Pótmami

Nagy nevetések színhelye

Hálát adni akkor, amikor...

• épphogy elalszok, érzem, hogy kapar a torkom,
• hajnalban Dóri 2 órán át kínlódott a pocakjával és ébren tartott,
• belekezdek egy 7 fiókos fagyasztószekrény leengedésébe, kipakolásába, takarításába, akkor, amikor nincs segítségem,
• bölcsen kezelni a gyerekeket, amikor tudom, hogy viselkedésüket nagyban befolyásolja a betegségük (mindkettőnek mandulagyulladása van)
• fektetés után elkezdenek kopácsolni felettünk
• Ádám elalvása után 20 perccel gyakorolni kezd az alsó szomszédgyerek a basszusgitárján, ami erősítőre van kapcsolva
• alvás (=gyógyulás) helyett kínlódnak, hisztiznek a gyerekek
• egész délután és este jelentkeznek a nemalvás következményei

akkor NEHÉZ!

DE! Mégis van miért! Mert:

• egész napos Tantum Verde szopogatása után már jobb a torkom (csak az erőnlétem nem, bár az annak is betudható, hogy semmi megállás nem volt ma)
• tiszta lett a fagyasztó, és eltűnt a hatalmas jégréteg, ami jelentősen növelhette az áramfogyasztásunkat
• ugyan, nem aludtak és Tamás rosszabbul van, de már NINCS lázuk, nem kell folyton ellenőrizni őket, azon aggódni éjszaka, vajon, időben megyek-e még nézni a homlokukat...
• Laci ugyan nem segíthetett a városi intéznivalók miatt és a délutáni imaházi program miatt, de amiket intézett fontos volt, nekem nem lett volna rá időm
• amikor Ádám elesett egy hisztije után, akkor ugyan kb. 2 mm-re, de elkerülte a szekrény sarka a szemét.

Biztos, hogy sorolhatnám még hosszasan, ha lenne rá időm. Nap végén nem ártott elgondolkodnom, hogyha minden nehéznek, vagy rossznak látszódik, Isten ott van mellettem. S ez ad igazi biztonságot.

Holnap Dórit visszük Miskolcra az ortopédiára csípőszűrésre. Reméljük, rendben lesz minden és nem kell majd többször is menni.

A folyton vidám, mosolygós kislányunk.

Az év első napjai

Kicsit jobb évkezdésre számítottam. Vagyis nem arra, hogy az ünnepek utáni fáradtság még fokozódni fog a gyerekek betegsége miatti teendőkkel. Már az év első napján Tamás panaszkodott lefekvéskor, hogy fáj a torka. Másnap már lázas volt. 1 óra lemaradással Ádám is követte.

Nehéz volt az éjszaka és a mai nap is. Szinte folyamatosan lázuk volt, különösen kora délutántól. S mivel csak nagyon keveset aludtak, a kedvük még rosszabb volt.

Na, ekkor kezdtem el gondolkozni, hogy vidítsam fel ezeket a beteg szemeket. Tényleg nagyon rosszul néztek ki. Talán ilyenkor a legnehezebb, hogy mivel kössük le őket, amikor ugyan alig, de a kötözködéshez még van erejük. Teljesen más foglalkozást igényel Tamás és Ádám. DE! A bábozás mindenkit szórakoztat. Aztán memóriakártyákkal játszottunk ill. ellentétpárokat kerestünk. Ez új volt Tamásnak, de elnyerte a tetszését. Nem is gondoltam, hogy ennyire élvezni fogja és közben még tanul is.

/Láztól csillogó, de kedves, lelkes szemek./

Este viszont már semmi sem volt jó. Ültek és nézték a mesét jócskán meleg testben.

Annak viszont nagyon örülök, hogy Dóri nem beteg.

Remélem, a folytatása jobb lesz az évnek, mint a kezdete. :-)