Elég pörgősen telnek mostanság (is). A gyerekek még mindig nem gyógyultak meg teljesen, sőt Ádám tegnap újra lázas volt. Este csak hőemelkedése volt, ami még a kibújni készülő rágófogaknak is betudható. Kedvén, alvásán is meglátszik, hogy nincs rendben.
:-(
De annyira aranyos mondásai vannak.
Néhány párbeszéd:
-Ádám! Kérsz ketchupot a melegszendvicsre?
-Igen, csapj nekem arra!
(ke"csap", avagy "tecsap"?)
-Kérsz innivalót?
-Ööö...igen, valószínűleg az nagyon jó lesz nekem.
-Kaphatok egy igazi almalét?
-Igen. (Hogy mi az igazi almalé az már nagyobb kérdés...)
Viszont a "Kaphatok igazi levest?" kérdésre egyértelmű igen a válaszom. :-)))
Készítem a gombát. Laci megkérdezi Tamást:
- Szereted gombát?
- Nem, mert az így csinál: 10-9-8-7-6-5... :-)))
"Én vagyok a kapitány!"
A fiúkkal alkottuk, persze egy idő után likvidálni kellett őket, mivel Ádámka kezéből mindig elfogyott a gyurkászásra adott tészta.
Olyan aranyos volt ma este, amikor odabújt Ádám a bátyjához, bágyadtan, betegen.
Csak az nem tetszett neki, hogy ezt még le is fényképezem.
Akinek így is megy... :-)
Hason is nagyon érdeklődő. Nagy nyögések közt, de mindenképp
igyekszik felfedezni környezetét.
Jobbulást kívánunk Ádámnak! Tényleg nagyon aranyosak ezek a "bemondások". Mennyi öröm...
VálaszTörlésKöszi! Már alakulgat... :-)
VálaszTörlés