Ajándék

Dóri 5 hónapos lett 14-én. Gyakran megfordul a hasára a járókában, kiságyban. És persze ez jó hír, hogy már 1,5 hónapja gyakorolja ezt a műveletet, ám a visszafordulással még gondjai vannak. :-) Mivel általában az egyik keze maga alatt marad, így nem egyszerű megoldania, hogy újra a hátára kerüljön.

Eleinte csak hangos nyögések kísérik a kínlódását, majd amikor már végleg elkeseredik, akkor jön az ordítás. Valamelyik nap sokszor megtörtént, hogy be kellett mennem visszafordítani, mert vagy sarokba szorította magát és nem volt helye megfordulni, vagy a keze volt útban. :-)

Nem túl lelkesítő ez, amikor pl. haladni szeretnék a főzéssel...stb. De eszembe jutott akkor is és amikor csak ránézek és kedvesen mosolyog, beszél nekem, hogy milyen jó, hogy nem született meg 29. hétre, amikor bekerültem a kórházba. Még most is úgy gondolom, hogy Isten felhasználta az ügyeletes orvos téves diagnózisait és így nem vittek át Miskolcra, ahol annyira félnek az ilyen problémáktól (mostanában hallottam), hogy nem merik kockáztatni se a baba, se az anyuka életét és beindítják a szülést, számolva azzal is, hogy a koraszülött baba fogyatékos lesz.

Nem engedte meg Isten, hogy ilyen korán, fejletlenül megszülessen és ezért nagyon hálásak vagyunk. Egy értelmes, ügyes, gyönyörű kislányt kaphattunk ajándékba.

Érdekes, hogy a neve hamarabb megvolt, mint ez az eset. Még hangsúlyosabbá vált számomra ezek után, hogy Dóra tényleg Isten ajándéka. Nem csak azért, mert ezt jelenti a neve, hanem így éltük/jük át!

(Természetesen a fiúkra is így tekintünk. :-)

Végezetül egy kép, amikor szintén gyönyörködünk benne. (főként éjszaka) :-)