...volt tegnap. Vagyis míg Laci oktatott, Tamással vásárolni voltam Miskolcon. Olyan boldog volt, hogy csak mi voltunk ott ketten. Bohóckodtunk, nevetgéltünk. Komoly tanácsadó volt cipőboltban, hogy melyik szandált vegyem meg. A végső döntésnél is segített: "Anya! Szerintem ez jó lesz neked!" Kérdezem: "És miért?" Válasza: "Mert ilyet hordanak az anyukák és ebben olyan szép vagy." :-) Megszorongattam. Egyébként nem tudom, hány anyukán látott ilyen szandált, de nem is ez a lényeg.
Mire kijöttünk az üzletből szakadt az eső.
Lelkesen hozta a megvásárolt szandált. Én is büszke voltam rá, hogy már ilyen komoly segítségem van.
Átmentünk a közeli benzinkútra, ahol rögtön kiszúrta, hogy van nyalóka is.
Aztán átmentünk a Tescoba. Többek között Lacinak is kerestünk egy kis névnapi ajándékot. Nem csinálunk nagy ügyet a névnapból, így több kisebb dolgot vettünk. Betévedtünk a tusfürdős sorba. Egy új illat mindig bevált ajándék. Tamást kérdeztem, szerinte melyik tetszene apának. Kettő közül nem tudott dönteni. Én is ugyanaz a kettő között vaciláltam. Érdekes, hogy ennyire egyfélén gondolkodunk arról, milyen illat illik igazán Lacihoz. :-)
Aztán a halnézés se maradhatott el. Biztatta is őket, hogy mosolyogjanak szépen. :-)
És fontos megjegyezni, hogy míg mi szórakoztunk, addig Ádámra és Dórára mama és papó vigyázott.
Remélem, sok ilyen együtt töltött napunk lesz még gyermekeinkkel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése