A cím nem tévedés! :-)
Laura és Dani menyegzője ugyanis az erdélyi Ippen, Ippon volt. Közel 3 órás út volt, amit Timárék autóját követve tettünk meg aug. 11.-én délelőtt.
A gyerekek jól viselték az utat, csak Dóra adta fel a küzdelmet az út utolsó harmadában.
De a fiúk mindent bevetettek, hogy szórakoztassák.
Az ifjú pár! Szépek és aranyosak voltak!
Dórival az udvaron szórakoztattuk egymást.
Kockásaim. :-)
Az IGEN után. :-) Ez az alsó képre vonatkozik!
Asztalunknál ültek Dobrikné Petráék, Timárék, Bohusék, Lisztes Évi...volt sok nevetés.
Lisztes család köszönti énekkel, Igével Laurát és Danit.
Ismétlem, volt móka és kacagás az asztalnál.
Kell még mondanom, hogy jól éreztük magunkat? :-)
Ádám szomszédol. Habot szerez a kávéról, banánt a gyümölcskosárból...tud élni a legénykénk.
És az esernyő egész véletlenül Csaba felett állt meg. :-)
Számot kellett választania és a hozzá tartozó kérdést jól megválaszolnia, amiért Lauráék kedvenc cukorkájából kapott egyet.
"Marcsi" és Tamás, na és a telefonos játékok.
Beszélgetések.
Éjfél körül elvonultunk a menyegzőről és a szállásadóinknál tértünk nyugovóra. 2 szobát is kaptunk, kényelmesen aludtunk. Ottani idő szerint 1 óra körül sikerült lefeküdni.
Reggelinél még beszélgettünk velük, kicsit jobban megismerhettük, megszerethettük őket. 11 körül búcsút vettünk tőlük.
Utunkat nehezítette, hogy Tamásnak reggel hasmenése volt és közvetlen indulás előtt hányt is.
Határig nem volt gond. De ott... Kb. 12 autó volt előttünk és Tamás nem tudta eldönteni, hogy elég-e egy bokor, vagy WC-re is szüksége van. Így hát mivel sürgős dolga volt, elindultam vele a határőrök épülete felé iratok nélkül. Találtam is egy román határőrt, próbálom magyarázni, mire lenne szükségünk...hadovál nekem románul, miközben Tamás mondogatja. hogy már nem sokáig bírja.
Majd bejelenti a h.őr, hogy szól egy magyar kollégának. "Óóóó...gondoltam, hát tud magyarul és itt húzza az időt, miközben krízishelyzet van."
Várunk a magyar határőrre, miközben Tamás toporog. Hááát...megbilincselnek vagy sem, de füves helyre mentem vele, miközben odaszóltam az egyiknek, hogy a fűig megyünk...
A magyarok megértőbbek voltak. Ja és én se voltam túl jól. De Tamásra kellett koncentrálnom.
Kaptunk egy WC-t, de a határőr kint várt ránk. Húztam az időt, kihasználva, amíg ott lehetünk. Tamás mégis a füvüket tisztelte meg 2 perccel később. Ennyi idő alatt lassan oda is ért Laci az ellenőrzéshez. Ott már poénkodott mindenki rajtam kívül.
Legalább 50 percet töltöttünk ott.
Kb. fél óra múlva újra meg kellett állnunk. És így ment ez hazáig. Összesen 6-8x álltunk meg hazáig.
Fáradtan megérkeztünk kis lakásunkba és örültünk, hogy elég a ruhákat mosógépbe tenni és nem kell az autót is takarítani. A gyerekeket lefürdettem gyorsan és Tamásnak készült az üres tea és pirítós. Szegény reggel óta nem evett. Másnap már jól volt ő is és én is.
Hát, így zárult a nagy utazásunk. 8-900km-t tettünk meg.
És az utazgatások, programok ezután is folytatódtak, de arról majd később számolok be.
