Gyulán

Szívesen írtam volna a címhez, hogy 'Gyulai napok', de sajnos nem töltöttünk olyan sok időt ott.
Na, akkor vissza. Szóval elindultunk pénteken ebéd után Szentesről.Kora délután érkeztünk. A gyerekek szinte végigaludták az utat, ahogy terveztük és szerettük volna. :-)
Kiszállunk az autóból, Ádám meglátja a medencét az udvaron, a sok játékot a teraszon...csak ennyit mondott: "Szupeeeer! Mehetek húszkálni?" (húszkálni=úszkálni)
Tamás élvezte. hogy az udvaron uzsonnázhatott. Az egyik mesében látta, hogy piknikeztek az állatok, na most ő is ezt tehette.

 Dóri se maradt ki a jóból. :-)

Itt győzködtek a fiúk, hogy miért is kellene ebbe a házba költöznünk! :-) Tamás mondta az érveket, Ádám kontrázott.

 A háttérben a medence, innen jut eszembe a történet, amit nekem csak meséltek. Ádám ugrál és "húszkál" a vízben, majd egyszercsak elsüllyed egy pillanatra. Laci a medence mellett állt és mint egy rongyot, kiemelt a vízből. :-) Igaz, Ági valahogy így történt? :-)))

 Éljen a mezítlábaskodás!!! Tamásnak egy kis lúdtalpkezelés. :-)
És ide is egy story!

Tamás kiabál: "Marcsi! Marcsi!..." 

Marci: Én nem Marcsi vagyok, hanem Marci. Nem látja, hogy fiú vagyok?

(Tamásnak még mindig nem megy a "c".)

 Ádámka ezzel a hajóval játszott egészen estig! Öröm volt nézni.

 Na és az esti pancsi a nagy kádban nagyság szerint!

 Öööö...ennek a képnek az előzményét inkább nem is írom ide. Jó? 

A lényeg, hogy váratlan és izgalmas esti program volt úgy 22 óra után valamikor.

Daliás férjemet megörökítettem egy tűzoltós pólóban. 

(Aki nem tudná, Csaba tűzoltóparancsnok a helyi tűzoltóságon.)

Ági! Egy kép elméletileg készült a cukkinikészítésünk közben is, de nincs meg. :-( De az ízét nem felejtettük.

 Éjfél körül megtanultuk az éneket, amit Lauráék menyegzőjére írt Laci. Aztán aludni tértünk.

Reggel még énekismétlés a gyerekekkel, aztán öltözködés és fél 10 után indulás Erdélybe.

Azt, hogy mennyire jól éreztük magunkat, nem kell magyarázni. Egyik legnehezebb feladat volt, hogy kiszelektáljam, melyik kép kerüljön ide. Pedig 24 órát se töltöttünk ott. Köszönjük, hogy ott/hon lehettünk nálatok! 

Gyerekeink azóta is emlegetik ezt a napot.  Zárásként:

Ádám meglátta előbb a képeket: "óóóóó....én oda akarok gyorsan menni!"