Miértek helyett inkább köszönöm!

Lassan 1 hete fáj a torkom, kb. 4 napja nonstop köhögök. Napközben még könnyebb is elviselni, de amikor már félülő helyzetben se tudok aludni, mert folyton azt érzem, hogy kiszakad a tüdőm, akkor már könnyű lenne elégedetlenkedni. Egyik nap, aminek az éjjelén a köhögés már azért zavart, mert féltem, hogy mindenkit felébresztek vele, azon kezdtem gondolkozni, hogy miért is lehetek hálás ebben a helyzetben.
Nos: Laci ugyan elkapta tőlem, és Tamás is köhögésbe kezdett, de milyen jó, hogy november vége van és eddig senki nem volt beteg. Tamás se hozott haza semmiféle vírust az oviból. (Épp a napokban beszélgettünk anyukákkal, hogy mennyire értelmetlen, hogy 3 évesen ovira kötelezik a kisgyermekeket, amikor még az immunrendszere jócskán erősödésre szorul....Tamás ékes bizonyítéka, hogy 5 év alatt milyen sokat erősödött a szervezete!)
Aztán eszembe jutott az is, hogy se Ádám, se Dóra nem látszik betegnek. Vagyis milyen kegyelem, hogy nem vagyunk mind az 5-en betegek és nem a teljes családot kell ápolni. Annak külön örülök, hogy Tamás nem lázas, nem kell folyton ellenőrizni, lázat csillapítani...stb.
Hálás lehetek azért is, hogy Lacinak most 5 pihenőnapja van, amit ugyan betegen, de köztünk tölthet.
Aztán épp azon gondolkoztam még szombaton, hogy jó lenne, ha Tamás nem menne ezen a héten oviba, mert nagyon durva hányás-hasmenéses vírus tombol magas lázzal. Hát, Tamás annyira köhögni kezdett a hétvégén, hogy így nem engedtük oviba. Így ez is megoldódott, noha betegség által.
Összességében hálás vagyok Istennek hogy nem az foglalkoztat, hogy miért pont most érkezett ez a betegség, hanem egyszerűen kérjük és várjuk a gyógyulást! :-)

Szülinap

Korábban beszéltünk róla Lacival, hogy egyszer majd el kellene menni a gyerekekkel a cukrászdába. Nagy élmény lenne nekik, hogy választhatnak sütit, ott ehetik meg...stb. A szülinapom kiváló alkalom volt erre, hogy ott ünnepeljünk. Mondanom se kell, rögtön sorolni kezdték, hogy mit és mennyit kérnek. :-)
Na, ebbe azért mi is beleszóltunk.

Tűzriadó

- Tamás voltatok ma kint az udvaron az oviban?
- Nem. Azt mondta óvónéni, hogy betegek lennénk. Biztos nagyon hideg volt kint.
- Ma nem volt hideg.
- Ja, azt mondta, hogy tűzriadó van.
- Tűzriadó??? Nem szmogriadót mondott?
- Jaaaa, de!


Esti imádság következik:
- Ádám, miért imádkozzunk? -kérdezem én.
- Mert az imádság megvéd.
- Mitől véd meg?
- Hát, a csapdától.

Fogak nélkül - alvás nélkül

4 nap múlva 14 hónapos lesz Dóri, de -kapaszkodjatok meg!- még mindig nincs egyetlen foga sem. Ami a Kocsis szériában nem olyan meglepő, mert Tamásnak 10, Ádámnak pedig 13 hónaposan jött az első foga.

De hogy ez a lány egy kicsit sem akarta megelőzni ebben a fiúkat, ez most már biztos. 

Teljesen hullámzóan viseli a kínlódást. Pedig az ínye alatt hosszú -1,5 hónapja- érezhető a foga. Mindig azt gondolom, hogy már csak néhány nap és kint is lesz. De így már hetek teltek el. Van olyan, hogy óránként kel éjszaka, de olyan is, hogy csak 2-3x. Nem tudom, mitől függ ez, de így van. 

Már a 2 fiamnál felkészültem arra, hogy nyugdíjas koromig turmixolni fogok, csak akkor már az én hiányzó fogaim miatt. :-) (Egyébként Dóri kivétel, mert egész jól megeszi azt, amit mi...)

Az első képen is látható, hogy a cumit is minden irányban forgatja a szájában. Ha tehetné, néha szétrágná mérgében... csak hát a cumit kizárólag csak alváshoz kapja meg. Egyik gyerekünk se lett cumifüggő, így a leszoktatás se okozott különösebb nehézséget. 

A második kép jelenleg a kedvencem. Ahogy sunyin néz, lábát egymásra pakolja, keze és szája is tele...

Mondások

Délelőttönként -mivel Tamás oviban van-, Ádám és Dóri társaságát élvezhetem. Nem igazán nevezhetném játszásukat összehangoltnak. Sőt, az esetek többségében be kell zárnom Ádámra az ajtót, mert Dóri csak úgy lazán mindent lerombol, vagy ahogy Ádám mondaná: "Anyaaa! Dójika elronti!"
Másik mondása, amit mostanában nagyon gyakran használ, ha valamit abbahagy: "Na, erről ennyit." :-)
De legjobban az "elronti"-hoz hasonló kifejezések tetszenek nagyon, mint pl. a "kiboríti"...stb.

És hogy a másik szereplőről is szó essék. Kedvenc szava a lámpa, amit a lehető legjobban megcifrázva mond ki. Nagyon szereti a nyelvét tekergetni. Így gyakran hangzik így: "lááá-lélólééé-ppa".
Tegnap mindkét szótag elé betett egy kis lélós "kanyart", így nagyon különlegesre sikeredett (dallamilag is). Most néztem vissza, hogy Tamás ilyenkor már 2 szavas "mondatokat" is mondott. Szóval, hajrá Dórikám, nem kell annyit pörgetni a nyelved, csak bökd ki, mit szeretnél mondani!

Tamás már nagyon komoly dolgokat kérdez. Ma este éppen az foglalkoztatta, hogy ki lesz majd az ő felesége és mikor tudja meg végre.

És még egy (szombati) megjegyzés Ádámról: "Nem szabad közel nézni a TV-t, mert akkor megromlik a szemem." :-)

Mátés nap

Pénteken eljött hozzánk Máté és itt is aludt. A fiúk már nagyon várták ezt a napot, Tamás számolta az éjszakákat...stb.

 Új szemüvegben... :-)

 Próbálkoztunk a vacsorával, de a nevetőgörcsnek nem volt vége. 

Élvezet volt hallgatni a meg nem szűnő kacagásukat.

 Ahol nevetés és móka, ott Dóra is ott van.

 Produkálta magát, simogatta és néha csapkodta újdonsült barátja fejét...

 Ádám és Máté alvós állatai...

 Ping-pong labda dobáló verseny is volt este. A pohárba kellett belepattintani a labdát. 

Sajnos az én fiam még mindig nagyon nehezen viseli a vereséget...

Többet kell találkozniuk, hogy megedződjön. :-)

 És persze volt vízben ping-pong labdázás is.

 Este fél 10 és láthatóan nagyon álmos! :-)

Persze az enyémeket se kellett félteni.

 Másnap memóriázás...

békázás (kis golyókat kell elkapniuk) és a vereség nehezen hordozása. Ádám pedig gyorsan tanul. Noha sokat nyert, amikor nem így sikerült, akkor Tamáshoz hasonló kitörésbe kezdett...

Minden ilyen alkalmat sokáig emlegetnek a gyerekek, várják a következőt. Ja, délután ledőltem Máté helyére, és Ádám rögtön rám szólt: 

"Héééé!!! Az Máté helye!" :-)