Lassan 1 hete fáj a torkom, kb. 4 napja nonstop köhögök. Napközben még könnyebb is elviselni, de amikor már félülő helyzetben se tudok aludni, mert folyton azt érzem, hogy kiszakad a tüdőm, akkor már könnyű lenne elégedetlenkedni. Egyik nap, aminek az éjjelén a köhögés már azért zavart, mert féltem, hogy mindenkit felébresztek vele, azon kezdtem gondolkozni, hogy miért is lehetek hálás ebben a helyzetben.
Nos: Laci ugyan elkapta tőlem, és Tamás is köhögésbe kezdett, de milyen jó, hogy november vége van és eddig senki nem volt beteg. Tamás se hozott haza semmiféle vírust az oviból. (Épp a napokban beszélgettünk anyukákkal, hogy mennyire értelmetlen, hogy 3 évesen ovira kötelezik a kisgyermekeket, amikor még az immunrendszere jócskán erősödésre szorul....Tamás ékes bizonyítéka, hogy 5 év alatt milyen sokat erősödött a szervezete!)
Aztán eszembe jutott az is, hogy se Ádám, se Dóra nem látszik betegnek. Vagyis milyen kegyelem, hogy nem vagyunk mind az 5-en betegek és nem a teljes családot kell ápolni. Annak külön örülök, hogy Tamás nem lázas, nem kell folyton ellenőrizni, lázat csillapítani...stb.
Hálás lehetek azért is, hogy Lacinak most 5 pihenőnapja van, amit ugyan betegen, de köztünk tölthet.
Aztán épp azon gondolkoztam még szombaton, hogy jó lenne, ha Tamás nem menne ezen a héten oviba, mert nagyon durva hányás-hasmenéses vírus tombol magas lázzal. Hát, Tamás annyira köhögni kezdett a hétvégén, hogy így nem engedtük oviba. Így ez is megoldódott, noha betegség által.
Összességében hálás vagyok Istennek hogy nem az foglalkoztat, hogy miért pont most érkezett ez a betegség, hanem egyszerűen kérjük és várjuk a gyógyulást! :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése