Rólunk

Utóbbi időben elég nehéz mindent beilleszteni a napi programok közé. Ez amiatt is van, mert 3-4 hete fogászati kezelésre is járok, általában heti 2x. Nem a kedvenc időtöltésem, de segítség, hogy időpontilag általában igyekeznek hozzám igazodni. Most ez a legfontosabb, ehhez kell igazítani mindent. (apát is, hogy vigyázzon a gyerekekre...)

Ádám is megszokta már, hogyha elmegyek otthonról, akkor vásárláson kívül a "fogbácsihoz" járok még és kissé feldagadt szájjal jövök haza. :-)

Hétfőn Miskolcra mentem panorama-röntgenre és magammal vittem Tamást, mintegy kirándulásként. Élvezte is nagyon -főként, hogy nem kell aludnia-, de a végére nagyon elfáradt. Volt cukrászda és nagy séta Miskolc sétálóján. És persze megnézhette, hogyan készítik a röntgent. Régen vittem már magammal, így örültem a lehetőségnek. Hazafelé elaludt az autóban. 

Egyik reggel sok-sok puszit helyezett az arcomra. Kérdeztem, hogy miért kapok ennyit. Mire ő:

"Azért, mert nem sima felsőt tettél ki nekem!" Azaz, a felsőjén volt minta.

Még most is megmosolygom, mert azóta is megvan ez a szokása.

Dóri nagyüzemben növeszti a fogait. Ha baja van, kiabálja: Anya! Foga! 

Szinte mindent megnevez, amit ismer. Persze még gyakran megfejtésre szorul a kiejtése alapján, hogy mire gondol. De mond már pl. ilyeneket séta során, hogy: 

"néni ement", "sír baba", "hó hami?", "engedd el!", menjünk, menjünk!...stb.

És a végére két mondás a fiaimtól:

Ádám kérdezi a reggeli öltözéskor: "Anya! Jó hová dugtam?" (nadrág)

Tamással társasoztunk, és Dóri enyhén szólva is zavaró tényező volt. Tamás megszólal:

"Dóri! Figyelj csak! Hol van apa?"

Dóri elmegy.

Tamás nevetve megjegyzi: "Ezt mindig beveszi!"

Hát, én is nevettem rajta.

Egyébként itt is hideg és eső van. Lassan elvonási tüneteink lesznek, amennyit a falok között vagyunk.

Ma végre sikerült kimennünk, persze nem játszótér, mert ehhez sok volt az eső, de sétáltunk egy nagyot. Szombaton mennénk a nyíregyházi állatkertbe, ha nem a koponyeg.hu szerinti idő lesz. :-)

Pünkösd hétfőjén...

ismét együtt volt a gyülekezet az egyik család udvarán. Volt közös ebéd, ének, imádság, gyerekekkel sorverseny, foci, kidobó, beszélgetések...

A mieinket egy képre pakoltam.

Élmények

Szombaton úgy döntöttünk, hogy elvisszük a gyerekeket a legfinomabb cukrászdába. Lassan 1 éve volt ilyen élményben részük, úgyhogy már időszerű volt. Természetesen ők választhattak (némi beleszólással). :-)

Mondanom se kell, hogy nagyon élvezték.

 Ha a sorrendet akartam volna tartani, akkor ezzel a képpel kellett volna kezdenem. De hát mégse legyen már az első kép éppen egy bilis... :-)

Szóval, ez egy délutáni ébredés után készült. Még félálomban ült rajta.

 De a kedvemért csak kinyitotta a szemét. :-)

 A cukrászda után játszótérre mentünk. Az első alkalmatlan volt a játékra, vízben állt. Aztán elmentünk egy olyanra, ahol még nem voltak. 12 uniós játszótere van a városnak és még nem jutottunk el mindhez.

De ennek nagyon megörültek a gyerekek. A fenti képen nagyon élvezték, hogy el tudnak bújni, fel/leszaladni, csúszni, mászni...

 Dóri többnyire a talaj közelében maradt.

 Innen se nagyon akartak elmozdulni. :-)

 Vasárnap délelőtt imaházba mentünk.

Gyerekek anyák napi köszöntése. 

Délután a rokoni kapcsolatokat ápoltuk. Ezt is a levegőn!!! :-) 

 Ádám -mint mindig- most is hozta a formáját.
Nelliéktől ahogy haza indultunk, megjegyzi, hogy:
"Ott a Hold! Csak kár, hogy eltört!"
Neki csak a telihold a Hold! :-)

Dóri is nagyon élvezte a trambulint, csak úgy pattogott benne. Viszont, amikor ugráltak körülötte, esélye se volt felállni. :-)

Anyák napja

A nagy képáradatban valahogy kimaradtak az anyák napi képek. Nagyon ügyes volt az első anyák napi ünnepségen, a nekem mondott vers is és a mamának szóló is szép volt. Mivel mama nem lehetett ott, telefonon mondta el neki Tamás. A fényképet és a virágot külön kapta meg.

 Itt még egy utolsó rajz készült nekem, amit a daduska néni sikeresen elpakolt valahová.

 Amint kiálltak és kezdték a közös szereplést, rögtön ásítani kezdett. :-)

 A nekem szóló verset úgy mondta, hogy végig csak engem nézett, kedvesen mosolyogva.

A gyülekezeti anyák napján kívül még nem volt részem ilyenben. Így nagy élmény volt ez az első szereplése, amit tényleg szívvel-lélekkel tett. A végén megkaptam minden ajándékot, amit készített. Azok is nagyon szépek. Azt is le szeretném fotózni, hogyha az évek során megsérül, megmaradjon az emléke.

Szabadban

Ezek még áprilisi fotók.

 Végig kuncogott, míg a ló hátán ült.

És ezek itt már májusban készültek. A ruha mennyisége is jelzi. :-)

 Már egyedül is lazán lecsúszik. Eleinte hevesebben vert a szívem, aztán megszoktam. 

 Már a felmászásban se kell segíteni.

Kis erőbajnok.

Imák

...amik nem hullanak a  porba. Hosszú ideje imádkozunk a gyerekekkel a családban, gyülekezetben levő betegekért. Valakit ismertek, valakit nem. De ez nem volt gond nekik. Egy kislány - aki 11 hónapja szenved és várt egy műtétre a gyülekezetből- szintén az imalistánkon volt. A vasárnapi iskolások közt is gyakran imádkoztunk érte. Legutóbbi alkalmon éppen én voltam kint velük és ez a lány ott volt közöttünk. Csak nyeltem a könnyeimet, ahogy láttam, hogy ragyog az arca, boldog, mosolyog és OTT VAN KÖZTÜNK! A gyerekeknek is mondtam, milyen jó, hogy velünk lehet. Ők is örültek neki. Hatalmas megtapasztalás ez nekik is Isten hatalmáról, szeretetéről, hiszen az orvosok hosszú ideig tehetetlenek voltak... Magunkért való imádkozásban is nagyon kitartóak a fiaink. Különösen Tamás.
Indultam ma a fogászatra és megkérdeztem Ádámot, hogy imádkozik-e velem. Válasza:
"Jó, de csak keveset." :-)
Imádsága: "Úr Jézus, köszönöm, hogy ne fájjon anyának a foga, és a fogbácsi ügyes legyen..."
Olyan jó volt ezt vele tenni.
Aztán este Tamás egyik mondatából: "Tudom, hogy te mindent megtehetsz, hogy ezt egyedül csak te teheted meg..."
Aztán: "Köszönöm, hogy már nem haragszol ránk a rosszaságaink miatt."

Ja, és le ne maradjon: a "fogbácsi" ügyes és gyors volt, nem fájt semmi, és még gyökérkezelésre se volt szükség.
Bár megmaradna és még erősebbé válna bennük ez a feltétel nélküli hit Isten felé. Számomra pedig mindig jó példa az ő ragaszkodásuk.

Képeket megszakítva

Sok emlék és áldás kötődik ehhez az énekhez. Ma is volt üzenete, ahogy meghallgattam.

Legyen másnak is, aki hallgatja. :-)

Képekben IV. - Vadaspark

Április utolsó hetében a miskolci Vadasparkba is eljutottunk. Etettük az állatokat, lefényképeztük őket, gyalogoltunk rengeteget... Most nem élvezték annyira, mint 3 éve, bár akkor Ádám babakocsiban ült végig. Na, majd a nyíregyházi állatkert májusban...

Képekben III. - Sajógalgócon

1 hete sikerült kilátogatnunk Sajógalgócra a Pogonyi családhoz. Kész élmény volt a gyerekeknek. Dóri már a kutyától odáig volt. Amikor meglátta a kecskéket, egyfolytában hangosan nevetett örömében. Ahányszor mozdult/ugrott a kecske, ő is. Ijedtében pedig nevetett, miközben átszorította a lábamat. Annyira aranyos volt. De láttak még lovat, pici nyuszit, tyúkokat is a gyerekeink. Nagyon élvezték a szabadságot, a falak nélküli világot. Sokat imádkozunk a családi házért, udvarért. Várjuk!
(Tamás is velünk volt, csak nem a fényképező közelében. Ő a nagyobbakkal ment játszani.)

 Ádám "fogja". 

 Sikongatott örömében.

 Apja és fia. :-)

 Legifjabb Pogonyi.

 . . . (azért annyit mégis írok, hogy nem élőlényre lőtt!!!)

 Vacsora közben.