Az imaházban szinte elsőként láttuk meg a csupa szív Jánost. Sajnos nem tudtam gyorsan kikapni a fényképezőt a táskámból, de ahogyan Lacit megölelte, azt nem is lehetett szavakba foglalni. De a gyerekekről már tudtam képet csinálni.
És íme a menyasszony.
És az ifjú harcos, aki az első ének után kidőlt, majd az utolsónál felébredt.
Áldáskérő ima.
Köszöntések közben.
Vetélkedő. Sankónak Livi "kötötte meg" a nyakkendőjét. Az volt a feladat, hogy legközelebbi vasárnap így kell mennie neki és a többi szereplőnek is az imaházba, ahogyan most sikerült megkötni.
Ádám Vicus barátnőivel fotózkodott. Hamar népszerűsítette magát, a barátnők úgy jöttek oda hozzám, hogy el ne menjünk addig, amíg egy fotó nem készül róluk...
Ja, a házaspáros játékból mi se maradtunk ki, de 10 év után 10 kérdésre 10 helyes választ adtunk.
Na és igen, a hazaút is izgalmas és érdekes volt, merthogy mi nem maradtunk másnapra, mint a sofőrünk, így a vonatot választottuk. A gyerekeknek nagy élmény volt.
Ádám itt épp a tükörképével beszélgetett.
"Hé, ne nézz rám!" és hasonló mondatok hangzottak el a szájából.
Nagyon jól éreztük magunkat, olyan menyegző volt ez, amin szívesen maradtunk volna még. Isten áldja meg az életüket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése