Na, ez az utolsó! :-)

Minden családban van sok alapszabály, melyeket jó, ha ismer egy feleség. És persze még jobb, ha be is tartja. Ez neki és társának is csak jó lesz.
Az egyik ilyen, amit még mindig tanulnom kell, hogy:

"Ne beszélj, ne kérdezz, ne várj fontos dolgokban döntést, ha a férj 

laptop előtt ül és dolgozik!"

Estére már eléggé alaposan elfáradtam, pakolni nem óhajtottam, csak fejben próbáltam rendezgetni a következő 2 nap sűrű eseményeit. Így hangzott a párbeszéd:

- Holnap összeírom, hogy csütörtök és péntek este (munka után) miket kellene szétszerelned, hogy szállítható legyen szombaton. (Talán hozzátettem, hogy majd ő beosztja magának a sorrendet...)

- Jó. (Laci)

... na, ekkor gondoltam, hogy ez a jó, nem sokat takar. Folytattam:

- Csak vissza ne kérdezzek, igaz? :-) - és már nevettem.

- Nyugodtan, majd arra is fogok valamit válaszolni. -tette hozzá egy félmosoly kíséretében.

Na, ekkor már csak nevettem. 

De ez, hogy "arra is fogok valamit válaszolni"... hát, kiütötte a biztosítékot nálam. Végeredményben örülhetek, mert némi reakció érkezett a mondandómra. :-) Kellett ez a napom végére, de nagyon.

És újra bebizonyosodott, hogy eme alapszabályt még nem sajátítottam el rendesen. 

Jó éjszakát mindenkinek! Én még nevetek 1-2 kört ezen... :-)

Utolsó bejegyzés...

de remélhetőleg csak ebből a lakásból. Egy darabig biztos nem fogok jelentkezni.
Szóval már csak hármat kell aludni, amit mindenki nagyon számon tart. Különösen én, hogy mennyi időm van még a pakolásra. :-)
Ettől nagyobb dobozépítmény már nem lehetne a fiúk szobájában... A nagyszobában is található néhány darab, de ott muszáj volt meghagyni nekik egy kis életteret. Utolsó napokat nehezíti, hogy valószínűleg porallergiám van, ami mellé párosult egy megfázás is (ebben a melegben?!). Ádámnak hasmenése volt, Tamásnak "csak" fájt a hasa. Tehát amit elterveztem, hogy az utolsó héten még oviznak, hogy jól haladjak, az nem jött össze. Így 2 beteg (+én) és egy igen aktív gyerkőc mellett kell(ene) haladnom. Azért megy, de már várom a végét. Ennyi könyvet, ami nekünk van... de hát a pedagógusmúlt...
Szombat reggel tehát kezdetét veszi a kiköltözés. Igyekszem majd megörökíteni a pillanatot. :-)

Köszönjük az imatámogatásokat! Jöhet még! :-)

Gyors életjel

Telnek a napok sűrű egymásutánban. Napok száma szerint ennyi van hátra költözésig:

 de ha az aktív, valamire is használható napokat számolom, akkor a fele sincs hátra. Ma Ádámnak ovis évzáró (minek is kell egy kiscsoportosnak ilyen???), délután sütök Tamás szerdai ovis ballagására, merthogy akkor meg az lesz, és persze mire ezekről megérkezek a gyerekekkel, addigra már teríthetek is vacsorához, és eltelt a nap. És ez így folytatódik tovább is. Pünkösd hétfőn újra Szögligetre megyünk 1 teljes napra a gyülekezettel, ez lesz a gyerekek gyereknapi ajándéka. Akadályversennyel, sorversennyel, és persze ajándékokkal.
A mieink már nagyon várják, hogy újra a várban játszhassanak.
Tegnap az ortopédián voltunk Ádámmal, és hála az Úrnak, nincs semmi eltérés a lábainál, rtg se mutatott ki kórosat. Hát, a panasz meg ... talán majd elmúlik. Mindenesetre fellélegeztünk.
Házacskánk régi tulajdonosa üressé tett egy szobát számunkra, ami a fiúké lesz és a mai nappal teljesen tisztává vált, ami a mennyezetet és a falakat illeti. A szőnyegük az unokatesójuknál pihen, mert nem volt hova tenni. Hamarosan az is a helyére kerül és végre hordhatjuk ki a sok zsákot, dobozt..., mert jelenleg ez a helyzet:

Vagyis van egy keskeny ösvény az ablakig/szekrényig és a gyerekek ágyához is vezet egy kis út. És persze az ajtók mögött, a beépített szekrényben, és ahová csak el lehet dugni holmikat, ott zsák és doboz van...
Volt gyereknap az oviban, a városban, mi is elvittük őket egy hambizásra és az ovis csoporttal külön.
Ezekről szólnak a képek:

 Lillafüredi vízesés (ovis csoporttal mentünk)

 Csoportja, 1-2 gyerek hiányzik csak.

 Ez itt az ovis gyereknap.

 Tamás tűzoltó. :-)

 Ádám a rendőrautóba is beült, majd hossza tanakodás után -a többi gyerekkel ellentétben- szépen halkan belemondta a bemondóba, hogy:

"Megfoglak titeket!" - talán a hangyák megijedtek. :-)

 Kis festőművészem.

 Most először, de kipróbálhatták az arcfestést. 

 Új házunk - Tamás alkotása.

 Hambizás gyereknapon. Sajnos a finomságról nem készült kép, mert hát be kellett segíteni nekik az evésbe, hogy ne potyogjon ki minden.

És miközben zajlik a pakolás, ők fogják a nagy halakat. :-)