Laci délután 4 után megérkezett a gyülekezeti férfinapról, majd hamarosan jöttek a vendégeink is.
S hogy nálunk sosem ér véget a vendégeskedés? :-) Remélem, nem.
Két hónap leforgása alatt 7 vendégünk volt, valaki családostól, vagy épp csak egymaga. És ez jó is így. A gyerekek ezt szokták meg és már várják, mikor jön a következő. És hát mire is lehetne használni ezt a nagy házat, ha nem sok-sok vendég befogadására? Ráadásul sok ajándék rejlik ezekben a találkozásokban.
Nyilván több erő, idő szükséges az előkészületeknél, de megéri. Talán amikor benne van az ember a készülődésben, és ellepik a feladatok, akkor nem tűnik ésszerűnek, hogy pont egy zsúfolt időszakban vállaljuk még ezt is, de ez csak az emberi megközelítése, ami a kényelemről, a lemondani nem tudásról szól.
És aztán ott van az is, amit a Biblia is ír, ami mai napig rejtély számomra, hogy:
"A vendégszeretetről el ne felejtkezzetek, mert ezáltal némelyek, tudtukon kívül angyalokat vendégeltek meg." (Zsid.13:2)
(Most már az is előfordul, hogy azért kell valakit visszamondani, mert épp telt ház van nálunk. :-))
Szóval ez a drága házaspár volt nálunk délutántól. Nagyon jó volt velük beszélgetni, imaközösségben lenni, hallani szolgáló életüket, ami Istent dicséri. Rengeteg áldás kíséri a munkájukat. Legyen így ezután is.
Már várjuk a következő találkozást! :-) (Velük IS!)
