Ismét egy eseménydús őszi szünet

Egy beszélgetésekkel teli hétvégével kezdődött az őszi szünet október 24.-én pénteken, amikor a Lisztes család néhány tagja meglátogatott bennünket. És bizony csak most esik le, hogy az otthonunkban eltöltött időről nem készültek fotók. :-(((
Szombaton Piróval az imaházba mentünk asszonynapra, ahol ő is szolgált. Míg a fiúk és Dóri, Gréti itthon voltak és nagy izgalmakban volt részük. (Laci több órán át tartó készülés után kitalált nekik szombatra egy ún. "kiszabadulós" játékot.)

Kb. 22-en voltunk. Gyakrabban kellene ilyen gyakorlatias "előadást" és beszélgetéseket tartanunk...

Aztán haza mentünk, gyorsan megfőztem a másnapi ebédet. Mire megérkeztünk, az itthoniak épp sétára készültek. 

Igen jól jött az óraállítás, mert bár többet nem aludtunk, de valahol mégis nyertünk 1 órát. 

 Másnap ugyanis Tibi hirdette az Igét. Aktuális üzenettel!

Míg Tibi behangolta a gitárt, Piró elmondta, miről szól az ének. 

Megebédeltünk, kicsit még beszélgettünk és délután már indultak is haza.

Nagyon jó hétvége volt. Úgy is mondhatnám, hogy ismétlést kívánó. :-)

Gyertek máskor is! De komolyan! 

(És ha Timárékat se hagynátok otthon... :-))

Na, jó, leszálltam a földre.

Délután és este gyors pakolás, mosás, teregetés és másnap reggel indulás Szentesre. 

 Kedden a szokásos Kati néni féle "Terülj, terülj asztalkám" volt a vacsoránk. S ha már azt hittük, hogy minden kint van az asztalon és több már nem is férne, akkor jött egy újabb tál étel, sütemény. Csak győzze kipihenni ezt a napot.

Nagyon megnőtt ez a legény, aki Samu névre hallgat. Hozzájuk is mindig elmegyünk, ha Szentesen vagyunk.

Janka és Ádám hamar összehangolódott. Elvégre csak egy fél év van köztük. :-)

 Unokatesók.

 Nagyon elgondolkodott. Cuki.

 Na, itt az összes unokája a szentesi papának.

 Született tehetség.

 Persze, neki is oda kellett állni...

Az nem kifejezés, hogy huncut. :-)