Téli szünet, karácsony, vendégek...

Hogy hogyan teltek az ünnepek? Sokan szokták megkérdezni tőlem. Leírom.
A téli szünetet nálam jobban szerintem senki sem várta. Ádám már hét közepétől itthon volt. Valamit össze is szedett, mert hétvégére már hasmenés jelentkezett. Először még csak úgy szelíden, nem is gondoltam, hogy nagy a baj, vagy vírusos lenne. De vasárnap délutántól bedurvult. Így hétfőn gyerekorvos, majd miután haza jöttünk hányással folytatta. Mindeközben azon vívódtam, mi legyen, merthogy nekem kora délután be kellett volna menni az autóval Miskolcra csempét venni és Lacit elhozni. Nagymamai biztatásra (bevállalva a hasmenős, hányós gyereket) bementem. Ez volt dec. 22.-én, de az a forgalom, ami akkor volt... Volt bőven tapasztalatszerzés a sok rohanó, nem gondolkozó autós, gyalogos miatt. A lényeg, hogy rendben beértem, és haza is.
És csempét is kaptunk a konyhába. Hogy miért? Majd azt legközelebb megírom.

Szóval Ádámunk csak nézte a finom ünnepi falatokat, mert leghamarabb 26.-án ehetett normális ételt. A váltás hamar bekövetkezett. Tamás talán 27.-én kezdte, Dorka 1 nappal később. Tamásnál már talán vége a hasmenésnek, de annyira legyengült, hogy így talán nem is láttuk még. Nagyon nehéz volt "beletölteni" bármilyen folyadékot, aminek a következményeitől tartottam is.
Még most is nagyon közel áll a kiszáradáshoz, de ma már dupláját itta a tegnapi mennyiségnek. Innentől kezdve már csak javulás jöhet.
Rettentően nehéz, hogy már mindenfélét ennének, és nemet kell mondanunk nekik. Tamás még meg is érti, de Dóri annál nehezebben fogadja el.

A gyülekezetben 20.-án volt a gyerekkarácsony. A gyerekek megkapták a szokásos ajándékukat.

 Idén újítottunk, öten elbáboztuk "A szeretetre vágyó sün" történetét. Mi nagyon élveztük, visszajelzések alapján a gyerekek is. :-)

Tehát a szünet utáni nap imaházba mentünk emiatt, majd másnap is.
És hétfőtől tényleg elkezdődött a szünet. Még ha betegséggel is...
Nagyon jó volt, hogy Laci most többet tudott itthon lenni. Így sikerült túlélni a napokat, mert már nagyon ki voltunk merülve.
24.-én délután tettünk egy sétát, megnéztük a sok kivilágított házat, majd azt terveztük, hogy egy kis pihenő után szépen felöltözünk és jöhet az ajándékosztás.
Csakhogy eközben:

Dorka elaludt. :-)

Így csúszott a program, aminek nem igazán örültek a fiúk, de rendesek voltak, elfogadták. 

Majd felmentek öltözni, mialatt én a fa alá pakoltam. A szentesi csomag már dél óta a fa alatt volt, mert akkor érkezett. :-)

Majd megszólalt a "Szólj csengő, csingilingiling" slágerük és kezemben a csengő. Rögtön a lépcsőhöz siettek és ragyogó arccal lejöttek.

 Még arra is készek voltak, hogy az ajándékok bontása előtt két fotót csináljunk.

Nagyon örültek mindennek. Így mi is. :-)

És most kivételesen rólunk is készült néhány kép...

25.-én a gyülekezetbe mentünk délelőtt a karácsonyi Istentiszteletre. Majd haza jöttünk és folytatódott a pihenés, társasozás, mesenézés...stb. Sokat jelentett, hogy Ádám ekkor már jól volt. 

Az elmúlt vasárnap Bagyinszkiékkal töltöttünk egy estét. Haza látogattak, Simonnak nagyon hiányzott már a mi Ádámunk, és persze viszont is.

Úgy megölelték egymást, hogy majdnem ellökték a másikat. :-)

A héten 2 napot megint dolgozott Laci, ami nagyon illúzióromboló volt, de túléltük. Tegnap voltak nálunk Molnárék. Általában tavasszal és decemberben találkozunk. Eszünk egy jót (majd letesszük a gyerekeket) és sokáig beszélgetünk. 

Nagyon hideg van, amit nem igazán bírok, de remélem, nem tart sokáig. Ilyenkor állítólag kerülnöm kellene a fizikai munkát, hogy ne rontsak a helyzeten...

Mindenkinek nagyon áldott új évet kívánunk, ami csak akkor lesz igazán örömteli, ha nem Krisztus nélkül telik!

Áldott karácsonyt kívánunk!

Advent

Ízelítő az ovis adventi játszóházról: 

Advent: a képek kapcsán jutott eszembe, hogy mennyi zagyvaságot olvastam, hallottam az elmúlt hetekben, miről is szól az advent... nagyon elszomorított, ugyanakkor arra biztatott, hogy számomra legyen az advent az, amiről szól. :-)

Túrmezei Erzsébet:

Adventi ház

Ádventi házunk van, sokablakos. 

Minden este nyitunk egy ablakot. 

Benn melegen kis fehér gyertya lángol, 

és árad a fény minden ablakából. 

Kis ablakokkal versenyt fénylenek 

csodába bámuló gyermekszemek.

Ablaktábláin biztató írás: 

eljő a mennyekből a Messiás. 

S a nevét nevezik Csodálatosnak. 

És fölemeli, akit megtaposnak. 

És a békesség Fejedelme lesz: 

szabadulást hoz, életet szerez.

Telnek a percek, múlnak a napok, 

sorra kinyílnak mind az ablakok. 

Ahány kis ablak, annyi szent ígéret. 

Hívnak, biztatnak, csudákat beszélnek. 

Mi áhítattal álljuk mind körül. 

A ház sugárzik, és a szív örül.

Fehér falára festve sok gyerek. 

Mind Betlehem felé igyekszenek. 

Havas fenyő közt, ki gyalog, ki szánon, 

kéz a kézbe', hogy kis kezük ne fázzon. 

Sietve mennek mint a pásztorok. 

Piros orcájuk bízva mosolyog.

De én egy másikat is ismerek. 

Nem ilyen derűs, nem ilyen meleg. 

Van-e gondom sok sötét ablakára? 

Hiszen itt a karácsony nemsokára. 

Nyitom-e sorra mindenegy napon 

Krisztusra váró lélekablakom?

Mert az a lelkem is: ádventi ház. 

És ha elalszik, hogyha nem vigyáz, 

olyan sötét lesz majd karácsony-estén, 

a fényt, vigaszt hiába is keresném. 

Ha majd minden szem, minden szív ragyog, 

akkor siratnám, hogy sötét vagyok.

Sötét lelkemen sötét ablakok, 

táruljatok, örömre nyíljatok! 

Ne legyen egy se zord, ne egy se zárva. 

Ragyogjon mind a Messiásra várva! 

Sötét ádventi ház, sokablakos! 

Minden este nyíljék egy ablakod! 

Szabadtéri fitness

Egy teljes parknyi területen épült meg egy szuper "edzőpálya". Talán megdöbbentő, de pici gyerektől az idős néniig rengetegen megfordulnak ott.

Amin Dóri épp végigmegy, az egy trükkös pálya, ahol ki kell találnia, hogy mit, milyen sorrendben csináljon, hogy eljusson a végére. Sajnos nem lett egyben lefotózva, így csak egy pici részlete látszik. De nagyon ügyesen végigcsinálta.

 Tamás mögött látszik, hogy bőven van még lehetőség a szórakozásra. :-)

 Ha autóval megyek, ezek mindig foglaltak.

Na, persze ezt a minicsúszdát is ki kellett próbálniuk. :-)

Élünk! :-)

Tulajdonképpen nem nehéz összefoglalni, mi is van velünk, mert a forgatókönyv nem sokat változott az eddigiekhez képest. Laci dolgozik, szombaton ifisekkel van, vagy vendég jön, vagy mi megyünk valahová, Tamás tanul szorgalmasan, Ádám élvezi az ovit, Dorka itthon velem, én meg teszem mindig, amit kell. (meg amit nem...)

Részleteiben:
Laci: mivel Szolnok megye is az övé lett, így sajnos többször előfordul, hogy 2-3 napot nincs itthon. Persze, hálásak vagyunk, hogy egyáltalán van munkája, még ha nem is kifejezetten családbarát.

Tamás: 7.45-16 óráig iskolában van, amit leírni is borzalmas. Egyre inkább ellenünkre van ez a rendszer, ami nem sok engedményt ad. A zeneiskola éppen az lenne, de olyan vacak órarendje van (2x 7. óra), hogy gyakorlatilag nem tudnám Dóri alvását és a zeneiskolát idén összehangolni.
S az, hogy a több, mint 8 órás osztályközösség milyen hatással van rá, egyre elkeserítőbb. Ott többnyire jó fiú, mintagyerek, (bár mostanában ismerkedik a rosszabbakkal is), itthon pedig kiereszti a gőzt, mindazt a rosszat, amit -talán- ő is szívesen tett volna a többiekkel együtt, de valahol tudja, hogy nem szabad. Itthon pedig a két kicsin (80%-ban Ádámon) levezeti a felgyülemlett agressziót.
És ha belegondolok, nem is normális/természetes az, hogy egy gyerek több, mint 8 órát tölt az iskolában, és 3,5 órát a családdal. (Ennek valamennyi része -ritka kivétellel- tanulás!) Szóval nagyon várom a jövő évi órarendet, amiért már most imádkozok, hogy jobb legyen, el tudjam hozni időben, és ne 16 óra után menjünk zeneiskolába. ( a 3 gyerekkel)
Angol óra: mindig megkérdezem, mit tanultak. Az autóban kezdte még a mesélést:
-Tanultuk a Mikulást angolul, valami "Klausz".
- Santa? - kérdezem én.
- Igen. És a karácsonyt is. Az meg valami "Miszmösz"?
- ..... - A nevetéstől alig jutottam szóhoz.
- Az Christmas, te! :-)

Laci és Tamás összedobott egy ideiglenes madáretetőt. És végre madárka is jött.

Ádám: van egy új barátja (volt osztálytársam kisfia), aki rajong érte. Ha hozom haza, akkor jön a hangos "Kocsis Ádám! Ne menj hazaaaa! Hadd öleljelek meg!". És most már tőlem is hasonlóképp búcsúzik. Kéri a puszit, az ölelést. :-)
Van egy másik kisfiú, aki szintén hozzám szokott bújni. Kicsit kellemetlen is, mert mindig az apukája jön érte, és nem tudom, mit gondolhat. Annácska a másik "fogadott" gyerekem. Aranyosak. Így persze jóval lassabb a készülésünk, mert nem csak a sajátommal "kell" foglalkozni.
Nem bír elaludni az oviban rögtön, csak már az alvásidő végén, akkor pedig nem alszik eleget, de ez éppen elég ahhoz, hogy este ne tudjon elaludni. Így azt mondtam neki, hogy nem kell délben aludnia. Szóval őt is haza kell hordani. Ami tovább bonyolítja a helyzetet, mert napi 3x járom meg oda-vissza az ovit, sulit. És a legizgibb, amikor Tamásért kell menni, hogy Dorka időben felkeljen. Na, ez ritka, így szegényt az ágyból kiemelve egy öltözés után a babakocsiba teszem. A hideg pedig felébreszti. :-(
Ádámra visszatérve: okos kis 5 éves gyermek, sok komoly kérdése van. A rajza is sokat szépült. Megy már a 's' betű, így ha Tamást hívja, az így hangzik: Tamásss! :-)

 Munkájuk eredménye: 41 pár zokni fiókba készen! :-)

Dorka: ő a névlegesen oviba járó gyermekünk, aki 2 hete nem volt oviban. Pontosabb a Mikulás ünnepségre bementünk. Már nem köhög csúnyán, de még mindig tart. A hó és a köd persze nem segít rajta.
Elmentünk az egyik nap ünneplő cipőt venni. Mondanom se kell, hogy itthon folyton az volt rajta és élvezte, hogy kopog. Balerinázott egész nap benne.

Az akarata egyre jobban megnyilvánul, komoly sértődései vannak, ha nem úgy van, ahogyan ő szeretné. Ma például azt mondta, hogy:
"Most felmegyek, de ne gyere utánam!"
Na, persze, majd úgy lesz, ahogy ő szeretné...
De hamar megbánja, érzi, hogy nem stimmel a viselkedése, mert utána bújik hozzám, vagy bocsánatot kér, aztán cicázik az ölemben.
Egyre többet babázik, s akár fél órán át is képes legózni. Jövő héten bemegyünk néhány napra az oviba. Rögtön hétfőn adventi játszóház van.
Aztán a zeneiskolások jönnek a csoportba. Jövő héten pedig a karácsonyi műsor.
És vége az évnek.
Valamelyik nap leültem gombot felvarrni. Van egy "csattintós" ollóm, a varródobozban. Ahogy belekezdtem, megtalálta azt az ollót. Majd mondja:
"Várjunk csak! Hogy is tanította ezt nekem mama?"

Sűrűsödik nagyon a december nekem is. Hála Istennek, a karácsonyi ajándékok megvannak. Tudatosan költünk rájuk sokkal kevesebbet, mert már bőven sok játékuk van. Így nem kizárólag azt kapnak. Nem bírom az ünnepek előtti vásárlást, az emberek idétlen viselkedését, így általában már a hónap elején igyekszünk megvenni, amit szeretnénk.
A mi közös ajándékunk a MOSOGATÓGÉP! :-) Nagy ajándék. Bár az üzembe helyezése talán csak az ünnepekre lesz meg, de úgy is örülök neki.
Ma gondoltam bele újra, hogy mennyire időzített volt a költözésünk. Amikor elindította Isten a folyamatot, utána derült ki, hogy májustól kezdve fizetik ki a rengeteg szabadságomat, ami a több, mint 7 év alatt összegyűlt. Ha ez nem lett volna, akkor gyakorlatilag a felújítások, konyhaszekrény, mosogatógép mind csak álom lenne. És nagyon remélem, hogy ebből marad még Tamás hangszerére is pénz. :-)
A hétköznapok nagyon sűrűk, mindig nagyon várom a hétvégét. Még akkor is, ha szünet nélkül megy a mosógép, teregetés, vasalás, főzés..... De akkor végre együtt (?) lehetünk.
Tegnap Boldván jártunk evangélizáción, ahol Bódis Miklós erdélyi lelkipásztort szolgált. Megérte elmenni. :-)

Szóval jönnek az ünnepek, a sok szolgálatra való készülés, a szokásos naptárkészítés, amibe már illene belekezdenem, hogy ne megint éjszaka csináljam. De legalább a gyülekezeti képeslap már készen van.