1 hete az influenzában

Ma döbbentem rá, hogy ez a rémséges betegség még csak 1 hete tart. Ne gondolja senki, hogy kevés volt belőle ennyi. Csak már olyan régóta tartónak éreztem a folyamatot, hogy többnek tűnt. Gyerekeknél megfázásos jellegűnek indult a betegség, majd amikor a csúcspont volt náluk, nálam is akkor tetőzött. Aki ismer, tudja, hogy bármilyen beteg vagyok, teszem a dolgom, nem szoktam lepihenni, gyógyulgatni...De most... nyilván besegített a lázas állapot is, másrészt olyan fizikai erőtlenséget tapasztaltam, amit még soha. Laci persze nonstop dolgozott, így egy reggeli vagy ebéd osztása is óriási kihívást jelentett nekem. Szívemre nézve nyilván kötelező volt a nagydózisú antibiotikum, ami csak tovább gyengített rajtam. Kétszer meggondoltam, hogy milyen sűrűn megyek ki a mosdóba... És közben észben tartani, ki mikor és milyen típusú lázcsillapítót kapott, nem beszélve magamról. Volt olyan, hogy ugyanazon gyerkőcnek kétszer is megmértem a lázát, mert már nem emlékeztem, mennyi is volt... (elmondás alapján ismerős volt a betegség, mert tesóméknál néhány éve hasonló módon kiütötte a családot...)
A két fiúnak egyszerre volt 39 fok felett a láza. Nagy volt a csend. Ragyogtak a szemek, folyt a könnyük...
Dorka javult a leggyorsabban. Nekem a meglévő tünetekhez társult még az erős hányinger, hasmenés is.
És jött a hétfő, amikor újra reggeltől fektetésig egyedül voltam velük. Vagyis csak fizikálisan. :-) Így különösen nagy bíztatás volt: "Győzelmes jobbommal támogatlak."
S hogy miért volt ez? Még az elején kiderült:
"Ezt a harmadrészt is tűzbe teszem, megtisztítom őket, ahogyan az ezüstöt tisztítják, megpróbálom őket, ahogyan az aranyat próbálják. Ő segítségül hívja nevemet, én pedig meghallgatom őt. Ezt mondom: Népem ő, és Ő ezt mondja: Uram, Istenem!" (Zak. 13:9)
Amikor már javulni látszottak, szépen egyesével kezdtek visszaesni. Újra magas láz, de már csak 2-3 napig. Egymást követték.
Szerdától csütörtök estig teljesen egyedül voltam velük. Tamásnál ekkor tetőzött a visszaesős állapot, amikor lázcsill. szirup után 2 órával még mindig nem ment 38.7 alá a láza. Jött a hűtőfürdő és a kúp. Majd virrasztás az ágya mellett, amit lehet, borogatva és szépen lassan kezdett csökkenni a hője. HÁLA ISTENNEK!

Hogy a lelki vagy a fizikai része volt nehezebb ennek az időszaknak (aminek még nincs vége), nehéz megválaszolni. Mikor melyik. Az erőm még messze nem a régi, annak ellenére, hogy bizonyos dolgokat muszáj megcsinálni. A többit meg eltűröm. Pl. a vasalnivalós kosár mellett már inkább csukott szemmel megyek el.

 Küldtük apának a betegekről készült fotókat. Itt Dorka mindent összeszedve mosolyogni próbált...

 Lázban égve...

szintén...

Tamás elméletileg szerdáig nem megy suliba. Remélem, addig megerősödik annyira, hogy fogja bírni. Ádám meg marad itthon, hogy összeszedje magát. Csak akkor fogom visszaengedni az oviba, ha már teljesen rendben van.