Írjak vagy ne írjak?

Régóta gondolkozom, hogy abbahagyom a blogolást... Egyszerűen nincs időm rá. Összehangolni a gyerekeknek a sportot, zeneiskolást, logopédiát a két kicsinek... bőven elég. Ezt még megírom, aztán nem tudom, hogy lesz-e tovább.
Szóval voltunk nyáron a Balatonon, amit nagyon élvezett a család. Jó időt kaptunk a teljes hétre, nagy ajándék volt ez. Aztán 2 hét múlva mentünk Pányokra családos táborba, ahol szintén nagyon jól éreztük magunkat.

 És jött az augusztus, amikor messzire már nem utaztunk. De helyette folyamatosan jöttek-mentek a vendégek, vagy éppen mi mentünk. Talán augusztus utolsó hetében volt az, amikor ez 2 naponta működött. :-) És jó is volt ez. Ha ennyi se lenne ebben a rohanó világban, besavanyodnánk. Nyilván készüléssel járt ez, akár mi mentünk, akár hozzánk jöttek, de ezek az igazi kincsek, értékek, amikor nem a saját célok a fontosak, hanem a fentről jövő "utasítás".  És ilyen értelemben nagyon jó volt megtapasztalni az "áron is megvett" alkalmakat, mert áldások származtak belőle.
Gyermekeinknek is, mert sok barátot szereztek.

Sajnos a többi vendégről nem készült fotó, mert mindig elfelejtettem.

A hétvégék is eseménydúsak voltak.

 Volt egy bemerítés.

És egy menyegző is. 

És gyorsan eljött az évkezdés, amit persze megelőzött néhány nagyobb vásárlás. Mert bizony Ádám is iskolás lett. Ami kezdődött egy gólyafióka-avatással. Ahol megkapták az "Elsős lettem!" kitűzőt.

 Itt ment fel Ádám és egy osztálytársa átvenni az osztály ajándékát.

 Szimpatikus lehetett, mert mindenhová őt vitték, így neki a polgármester tűzte fel a kitűzőt. 

Másnap évnyitó és tanévkezdés. SAJNOS! Ezt nem várta senki a családból. De 2 nap suli után jött, amire annyira várt mindenki, hogy a Balatonon megismert családdal újra találkozhassunk. 

Szerintem ez mindenkit kárpótolt.

 A helyszín pedig Szilvásvárad, ahová mindig szívesen megyünk. Itt épp a szendvicseiket eszik, és közben úgy tesznek, mintha szalonnát sütnének. :-)

 Ádám és Berti. Nagy barátok lettek.

 A gyereksereg.

 Visszavárjuk őket. 

 Szerintem van már legalább 100 fotóm erről a vízesésről, de egy se egyforma.

Az állatok etetése mindig öröm.

Szóval ez volt szombaton. Jól elfáradtunk. A másnapot még együtt töltöttük késő délutánig, aztán búcsút vettünk a mielőbbi találkozás reményében.

Jött a 3 szülői értekezlet. A belerázódás a korai ébredésekbe, a túl csendes délelőttök otthon, de sosem unatkozva. És persze jöttek a szülinapok is. Elsőként Dórinak. Az oviba nem könnyen illeszkedett be, ő engem szeret. :-) Mondta, amikor kérdeztem, miért nem akar menni...

De egyik nap sikerült azzal megvigasztalni, hogy rajzolja le, milyen tortát készítsek neki.

Ez lett belőle. 

 A szomszéd csoportból meghívta Hangát, akinek mostanában ő a gyámolítója.

És az ajándékválasztás. 

Otthon is megtartottuk a szülinapot, reggel még apával átadtuk az ajándékot, de sajnos ő este későn jött, így a tortázáson már nem volt ott.

Ennek a tetejét ő készítette.

Vasárnap hálaadó ünnepség volt a gyülekezetben egész nap. 

Még a csoki is odakerült. :-)

 És eljött Ádám és Tamás szülinapja is. Tamás nagyon vágyott már arra, hogy legyen egy olyan szülinapja, amikor meghívhatja osztálytársait, barátait.

Na, ennek is eljött az ideje. Ádámmal egy nagy tortájuk volt. Énekeltünk mindkettőjüknek, külön fújták a gyertyáikat.

Volt sok feladat. Élvezték, aranyosak voltak. 

És nagyvonalakban ennyi. Örülök, hogy 1 évvel öregebbek lettek, hogy mindenkinek megvolt  tortasütés, és az iskolai/óvodai sütések is. 

Jöhet az október. :-) Hétvégén csendesnapra megyünk Miskolcra.

Sűrű lesz az október is, nem tudom, fogok-e jelentkezni.

Zajlik a nyár...

és most se leszek hosszú.

Iskola után kezdődött a gyülekezeti gyerektábor, amiről ide nem töltök fel képet, csak egy linket:
https://picasaweb.google.com/114056672999971716045/6308360481665018737?authkey=Gv1sRgCNfa87Sp0J-sbg

Aztán gyors tábor utáni mosás, stb. és készülés a családos táborra. Ami szintén jól sikerült. Jó arányban volt a kötött és kötetlen programok aránya, az előadások, beszélgetések, amikre este is volt idő. És napközben is, szabadon, akivel akartunk. :-)
Mivel még 50-en se voltunk, így igazán családias légkörben telt a hét. A gyerekek is nagyon jól összebarátkoztak. Hála Istennek, az eső se akadályozott bennünket. Utolsó napra kaptunk többet, de azt jó szívvel elfogadtuk.
Családos tábor képei:
https://picasaweb.google.com/114056672999971716045/6308758252915877633?authkey=Gv1sRgCLO-zrny-eSipAE

Az események közt szerepel az is, hogy megszületett a legkisebb unokatesó, Benjámin.

Egy szűk hetet nyaralt nálunk Matyi. Nagyon megszerettük, nehezen engedtük, ill. vittük haza.

 Minden este máshol, mással aludt. :-)

 Nagy palacsintázás. :-) Rekord mennyiségű fogyott. 

Elvittük és egy nagyon jó estét töltöttünk náluk. Gyerekeink is élvezték. És mi is. 

 Dóri és Hajni, azaz a kecske. Odáig van érte. 

 Két szép szemű.

 Évike, a csupa mosoly. 

Szombaton érkeztek a meglepetés vendégek, akiknek nagyon örültünk. Csak lett volna kicsit hosszabb a látogatásuk. Kezdetnek nem rossz, csak lesz folytatása. :-) Igaz?

 Szép hosszú haját megrövidítettük, hisz itt a nyár. 

A gyerekek pancsolnak, amikor jó az idő. A medence ára már visszajött, ha azt nézem, mennyi egy strandon a belépő. Jó befektetés volt.

7-8 gyerek zsibongott a házban, miközben a királylány elaludt. 15 kg sárgabarack került üvegbe lekvár formájában ezen a napon. Anya az egyik szünetben segített neki a korona elkészítésében, majd magára vett egy selyem "köntöst" és ő  volt a királynő. Amíg ki nem dőlt. 

 Őt az egyetlen, szúnyogháló nélküli szobánkból menekítette ki Laci.

Ez pedig még egy gyerektábori kép. A lovakat is szereti. :-)

Mára ennyi. Sőt a hónapra. Hamarosan jelentkezek a balatoni képekkel.

Szép nyarat mindenkinek! 

Vizsgák, évzárók, ballagás, asszonynap

A naptárban nem maradt üres sor erre a hétre. De nem baj, mert ez is jelzi, hogy közeledik a tanév vége és jön a nyári szünet!!! :-)
Hétfőn végre laborba is eljutottam egy alapos vizsgálatra, aminek már nagyon vártam az eredményét. De erre szerdáig várnom kellett.
Tamásnak és Ádámnak is megvolt a szolfézs vizsga. Túlélték egy ötössel. :-)
Ez a hét orvososdi, mert kedden szemészetre mentem, ahol kiderült, hogy az üvegtest elhígult. Öregszem. Délután focira vittem a két fiút, ami csak nekem unalmas, mert sok az a 1,5 óra. Dóri boldogan rollerezik. Most kivételesen nekem se volt annyira hosszú, mert unokatesómmal és kisfiával voltunk.
Szerdán reggel virágbeszerzésre mentem, mert Dóriéknak délután volt az évzáró. A szombati asszonynapra is sikerült mindent egy helyen megkapnom, ennek nagyon örültem.
Annyira aranyosak voltak a gyerekek, amikor néha a szájuk nyitva maradt, megálltak a versmondásban és a szülőket nézték, mondhatni, hogy a tömeget.

Délután még megcsináltam a sütit Ádám csütörtöki ballagására. Reggel megint virágbeszerzés, és rendkívül hálás voltam, hogy elkészült a nyomdában az a póló. amit Ádám legjobb barátjának csináltattam búcsúemlékként. Ugyanis ő még nem megy iskolába. (Realos póló, kvázi mez.)
Tamás is sikerült bevinnem 2 előtt zongora vizsgára, így még időben haza értünk. Annyira rohantam ezen a napon mindenhova, hogy észre se vettem, hogy alig van benzin. Na, az egy nem kalkulált kitérő volt. De legalább észre vettem.
Ádám ballagásán vegyes érzelmekkel ültem. (Érzéseimet józanította, hogy Tamásra is figyelnem kellett, mert fájt a hasa. Többet evett a kelleténél.) Szóval szívszorongató volt látni, hogy milyen gyorsan megnőtt. Aranyosak voltak, ahogy a ballagók az évzáró műsor végén kiálltak egy sorba. Sorra kezdett potyogni a könnyük, ahogy rádöbbentek, "tényleg, itt a vége".

Az örök barátok. :-)

Nagyon szép műsoruk volt, igazi komoly szereplésekkel. Utána pedig jött a nagy sütizés.
És amikor már azt gondoltam, hogy haza és nem megyek sehova, akkor döbbentem rá, hogy egy kis jelképes ajándékot kapott két ovistársától, akiknek a szívességét jó lenne viszonozni. Így gyorsan beszereztem én is nekik valami apróságot.
Ja, a labor tűrhető lett. Azért vannak eltérések, de nem annyira vészes, mint pl tavaly volt.
Pénteken már igen nehéz volt felkelnünk. Bár Tamás nem ment suliba (pedig gyereknap volt), mert fájt a hasa, de kelni kellett. Pontosabban ő ébresztett fél 6-kor.
Elvégeztem a pénteki alkalom előtti szokásos takarítást, és jött a tábori megbeszélés. Ahol végül csak két család voltunk, de mégis eredményes beszélgetés és áldott imaközösség valósult meg.
És jött a várva várt szombat, amire gondolatban már egész héten készültem.
Mivel a szolgáló testvérek nem tudtak jönni, felmerült, hogy elmaradjon, vagy megtartsuk mi. Mindkettőhöz kell Istentől a bátorítás.Aztán arra jutottam, hogyha ad témát Isten, amiről beszélgethetnénk, akkor legyen. És így is lett. Így már kicsit se hajlottam az alkalom elhagyása felé. És mint megtudtam, mások is örültek, hogy nem hagytuk el, pedig akkor még nem is sejtettük a mai nap áldásait. A téma a Lélek gyümölcse.

„De a Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség.” /Gal. 5:22/

Valamennyire szétosztottuk, többen készültünk belőle. Onnan indultunk, hogyha nem terem jó gyümölcsöt az életünk, akkor is terem, de rosszat. És minden azon múlik, hogy Lélek szerint járunk-e, és ellenállunk-e a test kívánságainak. Minek adok helyet az életemben? Kinek?

Hú, nagyon sok áldást kaptam már a készülés során, de ezt ma azok is elmondták, akik szintén készültek. Tegnapra a létszám is nagyon lecsökkent, de ez se tudta elvenni az örömömet. Mert az Úrban volt az én örömöm. Így összesen 11-en voltunk. Nagyon családias, oldott légkörben tudtunk beszélgetni, imádkozni. Még a legcsendesebbek is gyakran megszólaltak. Útközben, aztán telefonon is azt a visszajelzést kaptam, hogy várakozásainkon felüli volt az áldás. Már csak aprópénzre kell váltani a hétköznapokban, amikre persze eddig is igyekeztünk, de most talán sok minden más értelmet nyert.

Mennem kell, mert holnap imaház, és még csak félig van készen az ebéd...