Szóval voltunk nyáron a Balatonon, amit nagyon élvezett a család. Jó időt kaptunk a teljes hétre, nagy ajándék volt ez. Aztán 2 hét múlva mentünk Pányokra családos táborba, ahol szintén nagyon jól éreztük magunkat.
És jött az augusztus, amikor messzire már nem utaztunk. De helyette folyamatosan jöttek-mentek a vendégek, vagy éppen mi mentünk. Talán augusztus utolsó hetében volt az, amikor ez 2 naponta működött. :-) És jó is volt ez. Ha ennyi se lenne ebben a rohanó világban, besavanyodnánk. Nyilván készüléssel járt ez, akár mi mentünk, akár hozzánk jöttek, de ezek az igazi kincsek, értékek, amikor nem a saját célok a fontosak, hanem a fentről jövő "utasítás". És ilyen értelemben nagyon jó volt megtapasztalni az "áron is megvett" alkalmakat, mert áldások származtak belőle.
Gyermekeinknek is, mert sok barátot szereztek.
Sajnos a többi vendégről nem készült fotó, mert mindig elfelejtettem.
A hétvégék is eseménydúsak voltak.
Volt egy bemerítés.
És egy menyegző is.
És gyorsan eljött az évkezdés, amit persze megelőzött néhány nagyobb vásárlás. Mert bizony Ádám is iskolás lett. Ami kezdődött egy gólyafióka-avatással. Ahol megkapták az "Elsős lettem!" kitűzőt.
Itt ment fel Ádám és egy osztálytársa átvenni az osztály ajándékát.
Szimpatikus lehetett, mert mindenhová őt vitték, így neki a polgármester tűzte fel a kitűzőt.
Másnap évnyitó és tanévkezdés. SAJNOS! Ezt nem várta senki a családból. De 2 nap suli után jött, amire annyira várt mindenki, hogy a Balatonon megismert családdal újra találkozhassunk.
Szerintem ez mindenkit kárpótolt.
A helyszín pedig Szilvásvárad, ahová mindig szívesen megyünk. Itt épp a szendvicseiket eszik, és közben úgy tesznek, mintha szalonnát sütnének. :-)
Ádám és Berti. Nagy barátok lettek.
A gyereksereg.
Visszavárjuk őket.
Szerintem van már legalább 100 fotóm erről a vízesésről, de egy se egyforma.
Az állatok etetése mindig öröm.
Szóval ez volt szombaton. Jól elfáradtunk. A másnapot még együtt töltöttük késő délutánig, aztán búcsút vettünk a mielőbbi találkozás reményében.
Jött a 3 szülői értekezlet. A belerázódás a korai ébredésekbe, a túl csendes délelőttök otthon, de sosem unatkozva. És persze jöttek a szülinapok is. Elsőként Dórinak. Az oviba nem könnyen illeszkedett be, ő engem szeret. :-) Mondta, amikor kérdeztem, miért nem akar menni...
De egyik nap sikerült azzal megvigasztalni, hogy rajzolja le, milyen tortát készítsek neki.
Ez lett belőle.
A szomszéd csoportból meghívta Hangát, akinek mostanában ő a gyámolítója.
És az ajándékválasztás.
Otthon is megtartottuk a szülinapot, reggel még apával átadtuk az ajándékot, de sajnos ő este későn jött, így a tortázáson már nem volt ott.
Ennek a tetejét ő készítette.
Vasárnap hálaadó ünnepség volt a gyülekezetben egész nap.
Még a csoki is odakerült. :-)
És eljött Ádám és Tamás szülinapja is. Tamás nagyon vágyott már arra, hogy legyen egy olyan szülinapja, amikor meghívhatja osztálytársait, barátait.
Na, ennek is eljött az ideje. Ádámmal egy nagy tortájuk volt. Énekeltünk mindkettőjüknek, külön fújták a gyertyáikat.
Volt sok feladat. Élvezték, aranyosak voltak.
És nagyvonalakban ennyi. Örülök, hogy 1 évvel öregebbek lettek, hogy mindenkinek megvolt tortasütés, és az iskolai/óvodai sütések is.
Jöhet az október. :-) Hétvégén csendesnapra megyünk Miskolcra.
Sűrű lesz az október is, nem tudom, fogok-e jelentkezni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése