Játék, játék, játék... de vajon meddig?

Amilyen szinten le vannak terhelve agyilag ezek a mai gyerekek, azaz CSAK ÜLNI ÉS TANULNI, még csoda, hogy nem felejtettek el játszani. 

Elszomorító a mai oktatási rendszer, hisz a legfontosabb a tudás maximuma, miközben a gyermeki lélek szépen lassan kihal belőlük. Állandó megfelelésre vannak kényszerítve. 

Hálás vagyok Istennek, hogy Tamás nagyon jó képességű gyermek. De hogy hogy állja meg a helyét egy átlagos, vagy egy gyenge képességű, és hogy dolgozza fel, hogy le van maradva, nem tudom. Sajnálom ezeket a gyerkőcöket...

A mai nyílt napon a fenti gondolataim még hangsúlyosabbá váltak bennem.

 Dórinak mostanában az a célja, hogy minél magasabb tornyokat építsen. Nagyon profi megoldásokat talál ki, hogy tartós legyen az épülete.

 Ez egy hatalmas, kerekeken guruló, a világ legmodernebb autója.

 Kis dilis. :-)

" Télapó vagyok!"

Tamásnak mozgalmasra sikerül ez a hétvégéje, aminek nagyon örült. Szombaton elmentünk együtt korizni, vasárnap meg az osztálytársa szülinapjára volt hivatalos.

Nagyon izgatott volt, mert ez volt az első ilyen alkalom, hogy szülinapi zsúrba megy.

Jó volt látni a boldogságát. :-)

Korizás az osztállyal és a szülőkkel

Csütörtöktől Tamásék már nem az uszodába, hanem a jégpályára járnak. Mivel soha nem volt még korcsolya a lábán, elkísértem, tanítgattam, próbálva bátorságot önteni belé.

Két kör palánk melletti totyogás után már sikerült rávennem, hogy ne fogjon semmit. Mellette mentem. Egyre ügyesebben csinálta, csak félt az eséstől.

 Megígértük neki, hogy hétvégén elmegyünk vele gyakorolni. Gyakorolni?

Az én lábamon utoljára gyerekkoromban volt korcsolya, Lacién még soha. Szóval, én megpróbáltam felidézni a kölcsönzött, vacak korival, hogy hogyan is kell jégen maradni, haladni, Laci meg a kezdetektől indulva ügyeskedett. Egészen jól. 

Az emlékek visszajöttek, élveztem. Most bátortalanabb volt Tamás, amit az is indokolt, hogy sokan voltak a pályán, míg csütörtökön csak az osztály.

De 2 órán át keményen nyomta. 

Az első közös selfienk. :-)

Hó, tanszaki, generációs különbség...

Nagyon örülünk a hónak, mert tavaly talán összesen nem volt ennyi, mint idén. Ugyan nélkülem, de volt már szánkózás, nagy hócsata, csúszkálás a jégen...

És bár az autón nagyon nem szeretem letakarítani a jeget, havat, a gyermekeim öröméért jó lenne, ha lenne még havacska. :-)

Aztán jöhet a szép tavasz!!!

Elérkezett az első tanszaki vizsga Tamás számára. Izgult, de magához mérten nem olyan nagyon.

Nagyon szépen eljátszotta mind a négyet. Büszkék voltunk rá. Jelezte is a tanárnő, hogy februártól kezdenék a 2. éves anyagot. :-)

Ádám meghallgatta, míg Tamás játszott, aztán szépen elaludt ölben. Mentségére szóljon, hogy úszni voltak az ovival, fáradt volt. 

Valamivel nekünk is el kellett ütni az időt, amíg zongoráztak a gyerekek. A zene kiváló módszer volt, hogy elaltassuk Dóri babáját, és Ádámot. Aki épp Laci ölében szunnyadt el. (úszás volt aznap, nem is csoda...)

Nem tudom, hogy hol, de talált Ádám egy kazettát.

"Anya! Ez valamilyen lemezjátszó-féle?"

(Hát, igen, más generáció.

Elmagyaráztam, mire való.) 

"És akkor ehhez nem volt kép?"

"Nem."

"Ó, szegények!"

"De mi elképzeltük."

"Úgy is jó."

És néhány év múlva már a CD is a múlté lesz?

Ez pedig egy sütőben süthető fánk, ami ma ebédre készült a csülkös bableves mellé. Az a néhány töltetlen darabka, amit a lekvárosak közé rejtettem, az utolsó szaggatáskor maradt, már nem kapott új tepsit. :-)
Recept innen:  http://www.kifoztuk.hu/receptjeink/item/fank-tepsiben-suetve

Alkotásvágy

Örömmel tölt el, hogy a gyerekeink nagyon szeretnek legózni, tudva, hogy fejlesztőleg hat rájuk.

Kb. fél éve, hogy Dóri is rákapott a legózás ízére, örömére. Ma 3/4 órán át alkotott.

A fényképeken egy korábbi munkája látható. 

Itt pedig alkotás közben telefonált is. Épp nagyon mini gyöngyöket pakolgat egy formára, ami vízzel lespriccelve összeragad.

Ezzel is sokáig elszórakozik. De még a fiúknak is megtetszett.

 Ezt Tamás találta ki.

És hát a színezésről már ne is beszéljünk. Ma 1,5 órán át művelte eme tevékenységet. :-)

Ünnepek előtti történések

 Közös munka, gyorsabb munka. (?)

 Élvezték a díszítgetést.

 Remekművek.

Séta a szünetben.

Unokatesós délután

Sikerült összehozni egy találkozást a szünetben velük is. 

Rögtön neki is estek a társasjátéknak.

 "Vajon mi lehetek?" És még szereti is. :-)

 Ő pedig a legkisebb uncsitesó. Nagyon aranyos, aki beszél, vagy mosolyogva ránéz, annak azonnal mosollyal és némi beszéddel válaszol. 

És akiket ismer, azokról le se veszi a szemét.