Csütörtöktől Tamásék már nem az uszodába, hanem a jégpályára járnak. Mivel soha nem volt még korcsolya a lábán, elkísértem, tanítgattam, próbálva bátorságot önteni belé.
Két kör palánk melletti totyogás után már sikerült rávennem, hogy ne fogjon semmit. Mellette mentem. Egyre ügyesebben csinálta, csak félt az eséstől.
Megígértük neki, hogy hétvégén elmegyünk vele gyakorolni. Gyakorolni?
Az én lábamon utoljára gyerekkoromban volt korcsolya, Lacién még soha. Szóval, én megpróbáltam felidézni a kölcsönzött, vacak korival, hogy hogyan is kell jégen maradni, haladni, Laci meg a kezdetektől indulva ügyeskedett. Egészen jól.
Az emlékek visszajöttek, élveztem. Most bátortalanabb volt Tamás, amit az is indokolt, hogy sokan voltak a pályán, míg csütörtökön csak az osztály.
De 2 órán át keményen nyomta.
Az első közös selfienk. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése