Ha az előző bejegyzés címe az volt, hogy "Az elmúlt 2 hónap", akkor ez az elmúlt 3 hónap lenne?
Nincs időm írni, képeket keresni... Az elmúlt napok, hetek, hónapok feszített tempója mellett sajnos ez abszolút sokadrendűvé vált. Lassan már eszembe se jut. Pedig tudom, hogy van, aki várná.
De azért nagyjából:
Tavasszal elkezdődtek az iskolában és oviban a nyílt napok. Ez számomra délelőttöket jelentett. Két délutánunk eleve foglalt a zeneiskola miatt. Pénteken a szokásos háziközösség, keddenként logopédia Dórinak, tehát minden héten csak 1 nap maradt, amikor együtt voltunk, ha épp nem volt ott is valami program.
Húsvétkor volt egy bemerítés a gyülekezetben, aminek nagyon örültünk. Aztán jött az országos női csendesnap, ami idén is a mi gyülekezetünkben volt megrendezve.
Sikerült több beteget is meglátogatni a gyülekezetből ebben az időszakban. Örültem, hogy megvalósult.
Jött az Anyák napi szereplések ideje. Egy szerdai napon délelőtt Ádám az idősek otthonában hegedült, ahol szó szerint elolvadtak tőle, majd délután Dóri ovis műsorára mentem. Másnap Ádám sulisára. Vasárnap volt a gyülekezetben megtartva. Következő héten Tamásnak egy atlétika verseny, ahol elsők lettek, és 2 nap múlva délelőtt megyei zongoraversenyen voltunk, és délután pedig az ő anyák napi műsorára rohantunk. Déltől kora délutánig Katona Peti is nálunk volt, mert ő is jött versenyezni. Jöttek sorban a szolfézs vizsgák, közben Laci 5 napra Balatonkenesére "költözött" szakmaügyben.
Tibolddarócra csak Laci és Tamás ment kirándulni, de nagyon jól érezték magukat.
Szemészetre is sikerült végre eljutnunk Tamással (és magammal). Nagyon picit romlott csak a szeme. :-) Megvolt az éves kard. kontrollom is, hála Istennek, nincs változás.
És május utolsó hetétől végképp egymást érték a programok, feladatok. A naptárban üres hely már alig akadt. Tamásnak jött a zongora vizsga, másnap osztálykirándulás, zeneiskolai énekpróba a fiúknak, nekem végig ablakpucolás, beindult az úszótanfolyam Tamásnak, ami azt jelenti, hogy pénteken 17-től és szombaton 10-től úszni tanul. Ezt követte a Pünkösd vasárnapja, majd másnap a szokásos szádvári gyülekezeti nap, gyereknap. Ahol nagyon jól éreztük magunkat. Bár nem kevés esőt írt az előrejelzés, Gondviselőnk mégsem hagyta jóvá. :-)
Kissé fáradtan kezdtük meg a 4 napos hetet. Majdnem hétfőre pakoltam be a gyerekeknek. Tamásnak focimeccse volt, majd főpróba a fiúknak a zenesuliban. Másnap látogattam egy ismerős kisbabáját. 14 órától Ádámnak hegedű vizsga, 17-re mentünk a zenesuliba, és 18 órától kezdődött a koncert. Egy lazítós hangversenynek volt meghirdetve, könnyed, vidám hangulatban...
Ehhez képest az első műsor alatt úgy sejtem, szem nem maradt szárazon. Gyógypedagógiai csoport különféleképp sérült gyermekei adták elő a Bojtorján: Összetartozunk számát. A végén a süketnéma jelekkel is elmutatták... Annyira szeretnivalóak. És olyan hálásak voltak. Olyan szívesen adták elő, élvezték. Na, de a mieink is nagyon szépen énekelték Balázs Á.: Bodzavirág c. művét.
Jó hangulatú, vidám koncert volt.
Másnap Dóri ovis évzárójára mentem, utána újra a zenesuliba Dórit beíratni.És elérkeztünk a várva várt péntekhez, amikor 17 órakor Ádámnak a hegedű tanszakija volt és ugye Tamás úszása. Laci éppen haza ért, így nem kellett osztódnom. :-) Csak sietni haza, miután Ádám végzett, mert nálunk volt háziközösség.
Másnap megint úszás, és már a vasárnapnál tartunk. De sebaj, mert eljött az utolsó tanítási hééééééét!!!!
Persze ez az elmúlt időszaknak csak a főbb eseményei voltak, a részletekre nem szánok időt. Örülünk, hogy ezek már mögöttünk vannak és jöhet a nagyon várt pihenés, mert már szinte csak vonszoljuk magunkat. Én leginkább az alvást várom és azt, hogy ne kelljen időre rohanni sehová!
(Na, jó, néha belefér.)
