Volt egyszer egy Dóra nap. Sűrű napok voltak (mint általában), így otthonra nem sütöttem, hanem nagy örömet szerezve neki, elmentünk a cukrászdába. Természetesen rózsaszín tortát választott. :-)
Oviba almás pitét vitt, mert szereti. :-) Aznap szülinapot is ünnepeltek, így volt bőven sütemény.
Tamásnak is beindultak a versenyek. Népdaléneklési, ahol most nem jutott el a városira (én nem bántam, mert annyi versenyre kellett mennie), de következett a prózamondó és az olvasási verseny, mindkét helyen 3. helyezést ért el. Nem volt megelégedve magával, mi viszont örültünk neki.
A matek verseny brutális volt, még nem kaptuk meg a helyezést. De döbbenet, milyen feladatokat kaptak. Zsenikereső...
Megyei atlétika versenyen viszont 3. helyezést értek el.
Dóri nagyon szeret csutakolni. És én ezt nagyon nem bánom. :-)
Ádám hivatalos volt egy játszóházi szülinapra. Így vittük a másik két gyerkőcöt is. A 3 játszóház közül ebben még nem voltunk. Rendkívül élvezték a játékot. Könnyedén eltelt 3 óra...
Dóri a labdatengerben elveszve.
Tamás összebarátkozott egy kicsit nagyobb fiúval. Örültem neki. Itt már kidőltek.
Ádám se kímélte magát.
Dóri mindent kipróbált. Itt épp főzött nekünk.
Janka a nagy kedvenc.
Rajong Dóriért.
Dóji, Dóji, Dójiiii! - kiabál neki mindig.
Tamás egyszerűen: Tamá.
Ádám viszont: Ádám bátyám. :-)
Hogy ezt miért mondja, senki sem tudja. De nagyon cuki.
Március 15.-én a már nagyon várt ünnepnapot egy szép kirándulással ünnepeltük meg. Fel, fel, folyamatosan csak fel. Magas hegyek, lent a város.
Szép idő, jó levegő.
Nagyon várjuk már a tavaszi szünetet, bár valószínűleg az se a pihenésről fog szólni, de azért mégse a megszokott rohanós napok lesznek.
Tamás már a nyári szünetet várja, és megértem. Én is. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése