Évzárók...

Erre a tanévre 6 évzárónk volt. 3 ált. iskolás és 3 zeneiskolai. Majdnem úgy éreztem, hogy nincs nap évzáró nélkül. :-)))
De hála Istennek vége, és ráadásul ismét kitűnőek lettek. Tamás 6 éve tartja ezt a színvonalat, ugyan most tesiből nagyon rezgett a léc, de némi jóindulattal meglett az 5-ös. Idén Ádám is kétszer járult az iskolaigazgató elé. Kapott egy oklevelet a 4. év kitűnősége miatt és egy másikat, mert 4 éven át kitűnő volt. Dóri, követve bátyjait szintén kitűnő lett. Ő még nem, de tesói emelt szinten tanulják az angolt, Tamás pedig magyar és matekból is. Noha, nincs ilyen elvárásunk feléjük, hogy kitűnőek legyenek, de amit meg tudnak tanulni 5-ösre, azt ne lazázzák el. Fura volt ez a 2. félév, de belejöttünk, megszoktunk, s ha megismétlődne se esnénk már kétségbe.
De most éljen a nyári szünet! És jöhetnek az elmaradt feladatok. Szobák kipakolása, ruhaszelektálás, festés a hálószobában.... Egy darabig fel leszünk forgatva, az biztos. :-)

Kézfogás és puszi helyett könyökpacsi az osztályfőnökkel.

Holnap pedig búcsúztatjuk... :-(((

A nap fénypontja

Laura számára mindenképpen az, amikor Laci lejön a dolgozószobából és felcsillan a remény, hogy sétálni mennek. Jönnek a felkiáltások: "Séta, oda menni!" "Sjupej!" (=Szuper)

Egy kedves kép, mennyire szereti az apukáját.

Gyíkfarm az Erdész utcában

Kicsit megkéstem az ígérettel, de nem felejtettem el.
Szóval gyerekeim mániákus gyíkszeretők. Gondoskodnak róluk, némelyik mesét, éneket is kap, csakhogy elaludjon.

A terasz alatti téglákat kifejezetten szeretik ezek a jószágok a békákkal együtt. 3-4 gyík állandóan megtalálható nálunk, de a létszám folyamatosan növekszik, ugyanis 1-1 séta során gyakran hoznak további lakókat. Nagy örömömre. :-)))
Legutóbb egy leszakadt farkú gyíkot találtak, akit nálunk rehabilitálnak. Természetesen nevet is kapnak. Talán az egyik legviccesebb felkiáltás volt tavaly az udvarunkon:
"Anyaaaa! Vili terhes!" Hogy az utca lakói mit gondoltak, azt nem tudom. :-)

Ő, az, aki rehabilitásra vár.

Virágos lányaim

Most már elmondhatom, hogy mindkét lányom nagyon szereti a virágokat. Dóri -ha tehetné,- az egész házat kivirágoztatná. :-) De ha mi vágott virágot a házba beviszünk, társaságot kapunk, így sajnos max a teraszon lehet bennük gyönyörködni. És bár Laura felettébb élvezi, ha a hangyákat kergetheti, mégis jobbnak látjuk, ha mindenki a helyén éli az életét.

A pünkösdi rózsa illata annyira elvarázsolta Laurát, hogy majdnem beleharapott. Legalább egy órán át járkált egy szál virággal az udvaron, lóbálgatta, szagolgatta. Megérte volna rögzíteni. :-)

Jó látni, amikor egy gyermek is észre tudja venni a körülötte levő szépséget. És itt most persze nem csak a virágra gondolok. :-) 

Az utolsó előtti hetünk is nagyon sűrű lett. A már szokásosnak mondható teendők mellett sorbaálltak a befőzések is, amiket szívem szerint későbbre halasztottam volna, de a gyümölcs érése nem az én menetrendemhez illeszkedett. Így van már eperlekvár és rebarbara befőtt is. 

A gyerekeken már nagyon érződik, hogy elfáradtak, mindannyian várjuk a tanév végét! Ugyanakkor hálásak vagyunk az így eltöltött időért, közös tanulásokért, kiderült hiányosságokért, amiket most lehetett gyakorolni, elmagyarázni...

Folytatásban írok majd a gyíkfarmunkról. :-)