Mivel alig csinálok valamit, röviden én is bejelentkezek. Valamennyivel 12 után megérkeztem a fiúkhoz! Meg se tudom fogalmazni, milyen nagy öröm ez nekem 10 nap kórház után. Ígérem, írok majd egy beszámolót a szülésről és az utána levő napokról is, de nem ma. Most élvezem családom szeretetét, tűröm, amit tűrni kell, várva a mielőbbi gyógyulást. Köszönöm, hogy gondoltatok ránk imádságban!
Dóra baba jól van, egészen jól viselkedik, bár az éjszaka még előttünk van. A fiúk szeretgetik, szeretgetnék, de a betegségük miatt még sokat nem engedjük. Az a jó, hogy egy hát/lábsimogatással is beérik. Nagyon óvatosak vele, velem már kevésbé, de ezt még szokniuk is kell, miért nem szaladhatnak hozzám, miért nem ülhetnek az ölembe…stb. Ez persze nekem is nehéz.
Végül egy Ige, amin nincs mit magyarázni, tapasztaltam naponta, hogy mennyire igaz!
„Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, a ki Őbenne bízik.” Zsoltárok 34:8
Annyira jó:) Jó látni titeket! És sok erőt mindenhez..:)
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésKöszönjük, szükség van rá! :-)
VálaszTörlésZita!
VálaszTörlésNagyon aranyosak vagytok.
Nekem 3 hete volt a császár és még mindig nem vagyok a régi. Én sem gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz de ez van. Legyél türelmes és napról napra könnyebb lesz és nem nehezebb, remélem van/lesz segítséged!
Isten áldjon mindenkit!
Orsi