Hálát adni akkor, amikor...

• épphogy elalszok, érzem, hogy kapar a torkom,
• hajnalban Dóri 2 órán át kínlódott a pocakjával és ébren tartott,
• belekezdek egy 7 fiókos fagyasztószekrény leengedésébe, kipakolásába, takarításába, akkor, amikor nincs segítségem,
• bölcsen kezelni a gyerekeket, amikor tudom, hogy viselkedésüket nagyban befolyásolja a betegségük (mindkettőnek mandulagyulladása van)
• fektetés után elkezdenek kopácsolni felettünk
• Ádám elalvása után 20 perccel gyakorolni kezd az alsó szomszédgyerek a basszusgitárján, ami erősítőre van kapcsolva
• alvás (=gyógyulás) helyett kínlódnak, hisztiznek a gyerekek
• egész délután és este jelentkeznek a nemalvás következményei

akkor NEHÉZ!

DE! Mégis van miért! Mert:

• egész napos Tantum Verde szopogatása után már jobb a torkom (csak az erőnlétem nem, bár az annak is betudható, hogy semmi megállás nem volt ma)
• tiszta lett a fagyasztó, és eltűnt a hatalmas jégréteg, ami jelentősen növelhette az áramfogyasztásunkat
• ugyan, nem aludtak és Tamás rosszabbul van, de már NINCS lázuk, nem kell folyton ellenőrizni őket, azon aggódni éjszaka, vajon, időben megyek-e még nézni a homlokukat...
• Laci ugyan nem segíthetett a városi intéznivalók miatt és a délutáni imaházi program miatt, de amiket intézett fontos volt, nekem nem lett volna rá időm
• amikor Ádám elesett egy hisztije után, akkor ugyan kb. 2 mm-re, de elkerülte a szekrény sarka a szemét.

Biztos, hogy sorolhatnám még hosszasan, ha lenne rá időm. Nap végén nem ártott elgondolkodnom, hogyha minden nehéznek, vagy rossznak látszódik, Isten ott van mellettem. S ez ad igazi biztonságot.

Holnap Dórit visszük Miskolcra az ortopédiára csípőszűrésre. Reméljük, rendben lesz minden és nem kell majd többször is menni.

A folyton vidám, mosolygós kislányunk.