ez lett volna a címe a bejegyzésemnek, ha tegnap írom. Említettem már, hogy alattunk lelkesen gyakorol a szomszédfiú a karácsonykor kapott erősítőjére kötött basszusgitárral. Mivel iskola után kezd neki, éppen érinti a gyerekeink alvásidejét. Korábban egyeztettünk velük, reméltük, hogy minden OK lesz. A téli szünetben még elnézőbbek voltunk. Nekem akkor kezdett igencsak fogyni a türelmem, amikor kezdtek lebetegedni január elején, és még gyógyító alvásra se volt sok esélyük.
Tegnap már nagyon hangos volt, igen elszomorodtam. Ma, amikor kora délután megérkeztem a bevásárlókörútból nem hallottam a zenét. Nagyon örültem. Ám néhány perc múlva kezdődött a hangolás. Küldtem egy smst, kérve, hogy fél 5 után gyakoroljon, ha lehetséges...stb. Néhány perc múlva csend lett, majd csöng a telefonom. Felhívott. Nagyon meglepődtem, mert a szomszéd anyuka elnézést kért. Jót beszélgettünk. Ezt az érti igazán, aki tud a korábbi kapcsolatunkról és a problémákról. Nekem nagy csoda volt, hogy így zárult.
Más: ma elvittem a fiúkat a gyerekorvoshoz, mert újra betegnek tűntek, azt gondoltam, hogy visszaestek. Aztán kiderült, hogy semmi komoly, inkább csak megfáztak. Ennek is örültem.
Aztán Tamást beírattam oviba. Velem jött. Nagyon tetszett neki minden, már most sóvárogva nézett az udvar (mindene a szaladgálás) és a csoportszobák, a sok játék felé. Találkozott az unokatestvéreivel. Úgy megszántam... annyira maradt volna. Utána hazavittem és gyorsan mentem a gyógyszertárba, Sparba, postára feladni a munkahelyemre az adópapírokat, piacra, Tescoba... és végre, végre HAZA. Örültem, hogy velem volt az Úr, mert nagyon érezhető volt a közlekedésben is, hogy péntek van. Megőrzött, megsegített.
Volt még több jó híre is a napnak, majd idővel ezekről is beszámolunk.
Holnap Laci készíti a marhapörköltöt, nem kell főznöm. Marad a takarítás. :-)
Ritkán ilyen komoly,
többnyire inkább vidám
és beszédes.
Nem tudom eldönteni, hogy kire hasonlít Dóri. Én az ilyeneket sose látom. De talán inkább rád?
VálaszTörlésÉdes ez a kis hölgy:)
VálaszTörlés