Bejegyzéseink gyakorisága is mutatja, mennyire nincs szabad percünk...
Ízelítőül: Laci 9 napból 7-et dolgozik, ami azt jelenti, hogy reggel 7-kor elmegy és a gyerekek fektetésekor tér haza. A maradék 2 "szabad" nap közül az egyiket Derecskén tölti, a másik pedig a vasárnap, amikor imaházban leszünk. Végül is ott majd együtt lesz a család. :-)
Nekem is nagyon pörgősek a napok, ami egyre inkább így lesz a tavasz közeledtével...
Szóval, aki hallani akar rólunk, vagy látni, az látogasson meg minket, mert jóformán telefonálni sincs időnk...
De hogy ne tudjam le ennyivel, egy kis betekintés napjainkba:
Laci: újabb, másabb munkakörben dolgozik márciustól. Nem veszem el tőle a beszámolás lehetőségét. :-)
Tamás: nagyon sokat változott, fejlődött. Olyanokat kérdez..., amiket majd egy külön bejegyzésben írok le, ha lesz rá időm. Összegyűjtöttem, nem fogom elfelejteni. Rajztudása kezd komolyodni, aminek nagyon örülök, mert egyiken se vagyunk valami szuper oktatók ezen a területen...sőt... Egyedül nagyon jól eljátszik, fantasztikus ötletei vannak, jó kis játékszabályokat talál ki; fantáziában nincs hiány. (Na, ez a szülőknél se probléma.)
Kedvenc játéka most a puzzle. Már a 70 db-os se okoz gondot neki. Persze a legnagyobb élménye, ha együtt rakjuk ki, az ő szabálya szerint.
Nagyon sokat foglalkozik Dórival, énekel neki, a vigasztalja, ha sír, bohóckodik neki, amit mindketten élveznek.
Ám, ahol lehet keresztbe tesz Ádámnak. Ennek 2 fő forrása: ő a rangidős és FIÚ. (Elnézést a fiú olvasóktól, de a lányok ilyeneket tényleg nem csinálnak! :-)) Persze, néha nagyon jól eljátszanak, de sajnos ez a ritkább.
Mesenézés közben kevesebb a vita... Ja, és fő a kényelem. :-)))
Ádám: középső gyerek. Annyit nyávog, amennyit csak képes. Nyilván nem viseli jól, hogy Tamás gyakran piszkálja, emiatt is nyafog és árulkodik ennyit: "Anyaaaaa! De Tamás mindig..." - ez Ádám "csengőhangja". Dórit ő is nagyon szereti, a maga módján foglalkozik is vele. De neki is csak énekléssel sikerül megvigasztalnia.
Egyébként nagyon vicces (ahogy ő mondaná: vickes), aranyos emberke. Neki is van ám szövege.
"Fújjjj, ple!" -ha valami nem ízlik. Avagy reszelve jó a káposzta, máshogy nem! :-)
Lelkes segítőm a konyhában... itt épp a sztrapacskához valót adogatta. :-)
Dóra: vannak napjai - a hét jelentős része-, amikor nehéz vele bármit is kezdeni. Ennek fő oka, hogy készülődik a foga. És mivel még hónapok is eltelhetnek, mire kibújik, jobb, ha rákészülök, hogy ez egy darabig még így lesz. Ami viszont jó, hogy nagyon ügyesen leköti magát és mivel forog is, így képes elérni a játékait. (Kivéve, ha rossz irányba indul el és beszorul...) Folyton beszél, mosolyog, kacag, mérgeskedik, vagy legalábbis úgy csinál. Éjszaka azért 1x
mostanában felkel. Inkább a foga, mint az éhség miatt, de ha már felkelt, miért is ne enne egy kicsit. :-) Egyre többet van ébren. És bár az is szórakoztató, hogy a járókából a fiúk játszását
szemmel tartja, engem is többet igényel.
Jók ezek a percek, órák! :-)
De amikor kinyitja a szemét és ránk mosolyog,
az mindennél többet ér!
én: mit is írjak? Tényleg nagyon gyorsan telnek a napok. A mosás, teregetés, vasalás folyton egymást követi. Mivel Ádám a főmorzsázónk is, így a porszívózás is állandó teendő. Ruhaszelektálás, következő méret előkészítése a két kisebbnek és a legnagyobb gyermekünk felmérése, mire lenne szüksége, aztán jöhet a beszerzés. Itt a tavasz, ablakpucolás...stb. Meghirdettük a lakásunkat, szóval egy nagyobb pakolásra is szükség lesz.
S ezek közben nem lehetetlen megtalálni az örömöt, csak nem kell annyira rohanni, mert akkor elmegyek a jó dolgok mellett is.
Várom, mit készít nekünk Isten a családi házzal kapcsolatban. Ha nyitott kapukat kapunk, akkor még sűrűbb időszak következik ránk a sokféle ügyintézés miatt.
Aki több képre vágyik, a neten talál. E-mailben szívesen elküldjük a linket.
