Péntek este megkérdezte tőlem Laci, van-e valami fontos intéznivaló szombaton. Gyorsan végiggondolva, tulajdonképpen nem volt halaszthatatlan, vagyis amit ne lehetett volna szombat estére áttenni (főzés vasárnapra, porszívózás...).
"Jó, mert akkor elmegyünk Szilvásváradra!" :-)
Másnap gyorsan összepakoltuk a szükséges holmikat és autóba pattantunk. A bejáratnál letettük az autót és gyalogoltunk felfelé. Az első szakasza eléggé unalmas volt a gyerekeknek, mert nem sok látnivaló volt. Így aztán Ádám egy darabig Laci nyakán utazott, hogy ne dőljön ki teljesen, mire odaérünk a látnivalókhoz. Persze ezt nagyon élvezte, fennhangon kiabálta, miközben Laci fején egy kicsi bottal ütötte a mérőt:
"Én vagyok a katona!"
És hogy Laci mennyire élvezte? Nézzétek meg jobban a képet! :-)
Amíg el nem értük az állatokat, addig a fiúk az avaros talajon jöttek. Ez volt Ádám számára a dzsungel.
Ádám: "Apa! Menjünk vissza a dzsungelbe!"
Dámszarvasok
Halastóig is eljutottunk.
A túrát Dóri is nagyon élvezte. Aludt, szopizott, nézelődött a friss levegőn.
Ebédünk. :-)
És hogy mennyire panelgyerekek? Álljon itt 2 epizód:
Tamás: "Apa! Otthon laptopozhatok?" - kérdi mindezt pisztrángevés közben a szabadban...
Ádám: "Jajjjjj! Itt repült egy katicabogár!" - valójában dongó, méhecske? Nem láttuk közelről, nagy volt... :-)
(Itt megszakítom. Nemsoká jön a folytatás.)
Igen, igen. Így tovább! Az ilyen alkalmak egy egész életre szólnak. / Tapasztalatból beszélek./
VálaszTörlésOK. Igen, nagyon jól csináltátok! Épp azon gondolkoztam, hogy ezeket már a fiúk nem fogják elfelejteni. Igaz, hogy sok pénzbe kerülnek ezek a kiruccanások, és az itthoni palacsinta nem olyan vékony és nem hígított nutella van benne, bennünk mégis az marad meg, hogy "még palacsintáztunk is"!
VálaszTörlés