"Máskor is eljövünk ide?"
Amikor ébren volt, folyton berregett, kiabált, kiváncsian nézelődött.
Ebédre várva kérdezi Ádám:
"Anya! Mikor hozod már a tálkámat? Hol van az ebéd?"
Kicsit sokára, de megértette, hogy itt nem én hozom az ebédet. A megértésben néhány szál ropi is segített.
Na, és itt jönnek ki a dzsungelből a fiúk! :-)
Kicsit lassabban haladtunk, de lelkes volt, hogy segíthet.
A lányok.
A légvárat csak Tamás próbálhatta ki, Ádámnak nem engedték.
Izgult nagyon, milyen lesz, de bátor volt és aztán élvezte is.
Laci és Ádám bobon.
Laci és Tamás bobon.
Még palacsintázhattak egyet a fiúk, aztán indultunk haza. Ádám el is aludt útközben.
Hazaérve gyorsan belevetettem magam a másnapi főzésbe, míg a fiúk az ágyon elterülve mesét nézhettek.
Szép volt ez a nap. Jó volt kimozdulni. Legszívesebben minden szombaton mennék valahová.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése