Látogatóban

Ugyan most sincs több időnk, mint eddig, sőt... de ha nem szánunk időt pl. látogatásokra, kapcsolataink ápolására, akkor maradnak a feladataink és a mi.

Szóval így jutottunk el szombaton Sajógalgócra. Már nagyon vártak bennünket a testvéreink.

Megérkezve hozzájuk, Tamás -a képen látható természetességgel- bepattant a fotelba és rögtön beszélgetni kezdett Zolival.

A gyerekek külön vacsoráztak. A nagylányok ügyeltek a rendre és a fiainkra. Jó volt így beszélgetni, hogy közben csak néha kellett odalépni, rájuk szólni... Tamás rendkívül élvezte Janka (6. osztályos) társaságát, többnyire csak vele játszott. Azóta is visszavágyik.

Ádámra Janka nővére vigyázott, Dóra, aki ottlétünk alatt nem kevésszer mászta meg a lépcsőket. Ádám ugyanis nagyon szereti a lépcsőket.

Vacsizás után sakkozni vonultak a gyerekek. Pontosítok: a sakkal játszani. :-)

Aztán mi is a bőséggel terített asztalhoz ültünk és folytattuk a beszélgetést.

A tervezett induláshoz képest 1 órával később szedtük össze magunkat, de nem bántuk meg.

Egyre több ilyet szeretnénk, ami élmény a gyerekeknek és persze nekünk is kikapcsolódás, váltás a napi robot után.

Ahogy elnéztem ezt az 5 gyermekes családot, olyan jó volt látni, hogy megvan mindenük, amire igazán szükségük van, és ez elég nekik. Békességben élnek és örülnek egymásnak. Utána többször is arra gondoltam, hogy nagyon örülök, hogy 3 gyermekünk van.

Eszembe jutott az az időszak, amikor vártuk, mikor jön az első gyermekünk és még nem jött.

Már el se tudnám képzelni az életünket nélkülük. Nagyon hálás vagyok Istennek, hogy 3 drága gyermeket kaptunk. Mind olyan értékes, aranyos, szeretnivaló.

Tény, hogy sokkal kevesebb az alvás, pihenés, a nyugodt evés...stb., de sokkal jobb ez így, mint nélkülük! :-)