Szentes

VASÁRNAP

Vasárnap 7 óra előtt érkeztünk meg Szentesre. Kipakoltunk, vacsoráztunk, aztán elkészítettük az ágyakat és fektettük is a lurkókat. Tamás és Ádám egymás mellé került, de -amint a képeken is látható-, túlságosan is élvezték, így végül az ágy egyik végére került Ádám, a másik végére Tamás. Ez se volt elég, mert a lábaik folyton összevesztek.

HÉTFŐ

11 körül indultunk Apósom testvéreihez. Sajnos teljesen elfelejtettem, hogy a hátizsák mélyén ott lapul a fényképezőm, így ott nem készült kép. :-(((

De nagyon jól éreztük magunkat. Ott voltak Szilviék és Laci unokatestvéréék is. Nagyon finomakat ettünk.

Fél 5-re mentünk Kis-Hajduékhoz. Samut eddig még csak képeken láttam. Nagyon vártam már a találkozást Zitával. Ugyan ritkán találkozunk, de a barátságunk nem lazult. Nagyon kötődünk egymáshoz.

Aki nem tudná: évekkel ezelőtt egy albérletben laktunk Pesten. A napjaink fénypontja az volt, amikor este teával a kezünkben a cserépkályha melletti fotelekbe fészkeltük magunkat és hosszasan beszélgettünk, imádkoztunk.

Szép időszak volt, ami mégsem ért véget, mert ez csak a kezdete volt a kapcsolatunknak. Örülök, hogy van ilyen drága barátnőm, akivel mindent megbeszélhetek.

A képen: Sanyi, Samu, Zita, Janka.

Tamás, Janka, Ádám.

KEDD

Délelőtt nem mentünk sehová. Pontosabban Laci sétált egy nagyot a fiúkkal. Tamás rengeteget gyurmázott, amit előző este kapott Jankáéktól. Gyurmázott, gyurmázott, aztán amire hasonlított a remekmű, arról nevezte el.

Végül is nem kell előre bejelenteni, mi lesz belőle... :-)))

A gitárt is be kellett hangolni, mert...

...este 6-tól alkalom volt. Örültünk, hogy néhányan el tudtak jönni és találkozhattunk. Ugyan 8-ig együtt voltunk, mégis olyan rövid volt. Reméljük, lesz még ilyen. (A képről hiányzik egy férfi tv. és Szilviék.)

SZERDA

Dórikám sokat ücsörgött az utazóágyban. Persze még gyakran eldőlt, viszont láthatóan élvezte, hogy másként szemlélheti a környezetét.

Jobbról balra születési sorrendben következnek a babák. Azaz:

Szilvi kislánya Hanna az első (júl.4.), Laci unokatestvérének a felesége, Bea és kislánya, Luca (szept.1),

és én Dórával (szept. 14.)

Szóval délelőtt velük találkoztunk. Ennek is nagyon örültünk.

Dóra és Hanna: a két unokatestvér. Csak rövid időre tettük egymás mellé őket, mert egyébként örömmel marták meg egymást.

Délután: a zeneiskolába mentünk be, ahol a munkatársaimmal találkoztunk. A képen az a kolléganőm, akivel szolfézst tanítottunk. Sok közös munka, sok nevetés, szép élmények kötnek hozzá.

Laci is ismeri, énektanára is volt, majd később kollégája. :-)

CSÜTÖRTÖK

Elérkezett a pakolás és egyben búcsúzás napja. Gyorsan Papa köré gyűjtöttem a gyerekeket, hogy búcsúzóul legyen egy kép róla az unokákkal. Szomorúan búcsút vettünk, de reméljük, hogy nem kell sokat várni a következő találkozásra.

Ebéd után útnak indultunk. Búcsú Szilviéktől, tankolás és irány haza. Dóra már az út elején elaludt. Hamarosan Ádám is követte. Tamás nem vitte túlzásba az alvást, bár nehezen kapott levegőt, mert megfázott egy kicsit.

Viszonylag jól haladtunk, bár néha eleredt az eső és a forgalom is elég nagy volt. Mi meg álmosak.

Megosztva vezettünk, így egyikünk se fáradt el túlságosan.

Kunhegyesen megálltunk egy szuper játszótéren. A fiúkat elvitte Laci, és etettem Dórit az autóban.

Kb. egy órányira voltunk az otthonunktól, amikor egy dupla szivárványt vettünk észre.

Nagyon szép volt, a gyerekeknek is tetszett.

Ádám ma mondta:

"Ez a szivárvány folyton velünk jött, amikor az autóban ültünk." :-)))

Fél 7 körül érkeztünk meg. Nagyon elfáradtunk. Még egy gyors mosás, aztán a gyerekek fürdetése, fektetése.