Krupp

Ismeretlen volt számunkra ez a betegség. Egyszer Tamásnál jött elő, mikor Szentesen voltunk, de gyorsan lezárult és azóta se jelentkezett. (Remélhetőleg kinőtte.)
Ám vasárnap délután Dóri nagyon csúnyán kezdett köhögni. Estére még rosszabb lett. 
Úgy mentünk neki az éjszakának, hogy minden esély megvan arra, hogy befulladjon. Ugyanakkor tudtuk azt is, hogy Isten kezében van az ő élete is, és a kruppos köhögése ellenére is átvészelhetjük az éjszakát anélkül, hogy kórházba kellene vinni. (Merthogy kúpunk nem volt itthon.)
Amikor hallottam éjszaka, hogy kezd úgy köhögni, gyorsan imádkoztam: "Istenem, segíts meg minket reggelig. Te nyugtasd Dórit!" Örömmel ébredtem reggel, hogy nem volt baj az éjszaka.
Sajnos romlott az állapota, így (helyettesítő) gyerekorvoshoz vittem. Bepakoltam a gyerekeket az autóba, a két fiút kitettem Bagyinszkiéknál és uzsgyi a gy.orvoshoz. Kaptunk kúpról receptet.
Tegnap egészen délutánig nem volt kritikus az állapota, aztán úgy ébredt, mint aki meg akar fulladni.
Még telefonos segítséget is igénybe vettem, olyan anyukákat hívtam, akiknek van kruppos gyermekük, hogy hallgassák Dórit... Jött a dilemma. Adjam a kúpot vagy még várjak? (Ebből napi félnél több nem javasolt, csak, ha nagyon nagy baj van.) Végül abban nyugodtam meg, hogy várok. Amennyire lehetett, hideget csináltam.
Örömmel láttam, hogy kezd javulni a légzése.

(Éjjel fél 4 körül, borogatás közben.)

Délután pedig egy nagy segítséget kaptunk Dóra gyógyításához a nővéreméktől, egy porlasztót. Nagyon sokat jelentett ez este és éjszaka is, amikor fél 2-kor forró testtel felébredt és bizony szükséges volt használni.
A láza magas volt és nagyon nehezen ment le. Fél 5-kor már csak hőemelkedése volt.
Most tapasztaltam először, hogy beadom a lázcsillapítót és nem használ. Borogattuk és kapott kanalas szirupot is, ekkor kezdett csökkenni a láza. Megkönnyebbültünk. Kiszívtuk egy párszor az orrát, mire elaludt, szinte végkimerülésben. Kb. 2 órát folyamatosan aludt, de reggel megint volt egy kis láza.
Reggel a fiúk nagyon korán keltek. Emiatt fáradtak, nyűgösek voltak délelőtt. 
Ebéd környékén kezdtem kicsit kikattanni. A fiúk ebédelnek, Dóri kezd "ugatni", kellene porlasztani, de már várják Tamásék a másodikat...persze Dóri volt a legfontosabb. A művelet közben kiabál Ádám, hogy a bilire kellene ültetnem, méghozzá sürgősen (etetőszékben volt)...  és Laci ma is este 9-ig dolgozik. Aztán eszembe jutott, hogy legyek hálás és örüljek, hogy itthon vagyok, mert ha befulladna Dóri, akkor 3 gyerekkel kellene kórházba rohannom. És a legnagyobb segítség mindig velem van!
Aki azért olvassa és teheti, imádkozzon értünk, különösen Dórikáért! Köszönjük!

Ma délben, porlasztás közben. A végére elaludt. Persze az ezt követő orrszíváskor már ébren volt.