Hosszú ideje ma ebéd után lett volna alkalmam aludni. Jó is lett volna, mert rettenetesen fájt a fejem, napok óta szédelgek...stb. Dórival el is aludtam. Először Ádám sírása ébresztett, de hozzá ment Laci, mert ő nem aludt.
Nehezen aludtam vissza. Kb 20 perc alvás után arra ébredek (Dórival), hogy az ágyamban dübörög a zene. Mintha a testem minden porcikájában lüktetett volna az alsó szomszéd max. hangerőre állított zenéje. Zenehallgatása abban merült ki, hogy váltogatta egy darabig a zenét, ami azért is rossz, mert újra és újra indult hangosan 1-1 zene, vagyis mire megnyugtattam Dórit, újra felébredt...
Na, ha már az alvás nem jön össze, hajat mostam és elolvastam a leveleimet. Tulajdonképpen örültem is, hogy nem tudtam aludni, mert jött néhány levél, benne igen sürgős imatémákkal. Örültem, hogy még ha ilyen módon is, de megtudtam, miért kell imádkoznom.
Aztán telt az idő. És Dórinak mondom, hogy tapsi-tapsi, mire ő tapsolni kezdett. Még nem az a klasszikus tenyércsapdosós, hanem egyik kézfejére tette a másik tenyerét és emelgette. (Mintha Csip-csip csókázna...) Ahányszor kimondtam a kulcsszót, bemutatta a tudását. Ez azért is érdekes, mert kb. 1 hónapja tanítottam neki és épp tegnap mondtam Lacinak, hogy azóta nem is csináltuk. Mivel nem utánzott, nem erőltettem. Hát, most bemutatta, hogy nem felejtette el. :-)
Következő örömhír: szerdán fájni kezdett Tamás füle. Ahogy indult, azt gondoltam, nem fog tudni éjjel aludni. Aznap már nem tudtuk orvoshoz vinni. Másnap reggel Laci elvitte a fülészetre, de szabadságon voltak, Ózdon volt helyettesítés, Laci oda már nem tudta elvinni, így csak a háziorvoshoz sikerült apával elküldenem. Kapott fülcseppet is. Pénteken már a másik füle is fájt, de tulajdonképpen mindkettő már "csak" nyomásra volt érzékeny. Imádkoztunk ezért is. Tamás is. Nagy öröm és hála van a szívünkben, hogy nem lett komolyabb az állapota. Azóta is jobb a helyzet.
Néha rest vagyok arra, hogy észrevegyem ezeket az örömöket, ezért is örülök, hogy most felfigyeltem rájuk. És biztos vagyok benne, hogy sokkal több jóban volt részem a héten, csak egy kicsit többet kellene gondolkoznom. Na, gondolkodás helyett most inkább megyek játszani a gyerekekkel.
Fénykép helyett egy kép, amit egy kedves szentesi testvérnő készített.
