Karácsonyi napok

Időm nincs, hogy írjak. De a képeknek remélem, mindenki örül. :-)

Karácsonyi csomag Szentesről

Lassan már megszokják a gyermekeink, hogy onnan is érkezik ajándék. Pontosabban, emlékeznek rá, hogy Kati néni mindig meglepi őket valamivel.

Kicsit homályos lett az első kép, de jól látszik rajta, milyen izgatottak voltak a fiúk. Dóri teljes nyugalommal várta, amíg megkapja az övét.

Hát, íme a doboz tartalma. :-)

 A kutya füle Ádám szemébe repült, de ne aggódjon senki, megvan még a jobb szeme! A könyveket a 2 fiú máris elcserélte. :-)

Na, és hogy a levélről is essék szó. Felolvastam nekik (Laci majd este kapja meg, ha végre ledolgozta a 14 napját...) és nagyokat mosolyogtak. (pl. Tamás: paprika)

Majd olvasom, kinek mit szántatok...stb. Mire Tamás:

"Ádámnak repcsis könyv?" "Milyen repcsis?" 

Merthogy vonatok vannak rajta, benne. De semmi baj, Edit, elnézzük tévedésedet, utolsó tanítási hetedet próbáltad túlélni, miközben nekik vásároltál. :-)

A másik kérdés, szintén tőle: "Ki az a Kajla nagyfia?" Azért is írtam így, mert gondolom személynévként értelmezte... és döbbent arccal nézett rám, hogy ő nem ismeri... :-) De még a reagálásom előtt helyesbített: "Vagy mi az a kajla?"

Szóval Edit, melyiket is érted a te drága testvéred beceneve alatt?

-> http://wikiszotar.hu/wiki/magyar_ertelmezo_szotar/Kajla

Szóval, kedves Kati néni, Edit és még mindazok, akik belecsomagolták szeretetüket a dobozba, NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNJÜK KEDVESSÉGETEKET!!! 

Természetesen majd telefonon is keresünk titeket, de így láthattátok, olvashattátok a csomag körüli történetet.

Szeretettel gondolunk rátok! És ahogy megígértétek, várunk benneteket otthonunkba!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Adni öröm!

Ez a mondat állt azon a szórólapon, amit a Sparban kaptunk Tamással. A szeretetszolgálat minden évben szokott gyűjteni a rászorulóknak. Már nem emlékszem, hogy tavaly, vagy az előtte levő évben volt velem ugyanígy Tamás, mindenesetre emlékezett rá valamennyire, hogy szoktunk a gyűjtő kosárba tenni élelmiszereket. Kérdezte is, hogy mit fogunk most venni. Mondtam, hogy lisztet, cukrot, tésztát, konzervételt..., ami nem romlik meg gyorsan. Segített válogatni. Tényleg örömmel tette, tettük.
A pénztárnál azért megkérdezte, hogy miért nem adunk inkább pénzt, akkor arra költenék, amire szeretnék. A válasz egyszerű volt: "Mert most ennivalókat gyűjtenek."
Amikor kifizettük a dolgainkat, odamentünk a nénihez és belepakoltuk, amiket vettünk. Mindkettőnk meglepetésére még ajándékot is kaptunk. Tamás egy horgolt angyalka díszt, én pedig egy anyagtáskát. Csak nézett rám Tamás, mert tudta, hogy itt most csak mi adunk, így egyáltalán nem számított ajándékra.
Az autóban jó volt ezekről beszélgetni. Én pedig hálás voltam Istennek, hogy az, ami -talán még meg nem fogalmazott- elvem volt a gyermekeim felé (mások iránti könyörületesség, sose legyenek szűkmarkúak, ha valakinek segítségre van szüksége), azt most egyszerű hétköznapi példán keresztül tanulhatta, átélhette.
Az adakozásra felszólító papírt a hűtőre tettem, így fogja még egy párszor látni a feliratot:

ADNI ÖRÖM!

De ha arra gondolok, hogy Isten mit adott nekünk, akkor még nagyobb öröm tölti be a szívemet. 

Akiknek az imáiban ott vagyunk...

...azoknak írom, hogy mára elhagyott bennünket a láz!!!! Hatalmas megkönnyebbülés ez nekem. Nem tudom, a többi anyuka hogy van vele, én csak annyit fogalmaztam meg magamban, hogy egyszerre maximum 3 lázas gyereknél lehet követni, hogy ki mikor kapott gyógyszert, kaphat-e már megint szirupot, vagy éppen kúpot, éppen melyik jön a porlasztásban, de az az 1 óra is kimaradjon, ameddig a gépnek pihennie kell...na, és a megfelelő mennyiségő folyadékpótlásról nem beszélve. Elhatároztam, hogy készítek egy táblázatot, de nem volt rá idő. Én is voltam vizsgálatokon, + a szokásos körök, amiket egy édesanya végez. Még 6 nap van hátra a 11-ből, amit Laci zsinórban dolgozik. Nagyon várom már az utolsót!!!
A gyerekekre visszatérve: pénteken vittem vissza a két kicsit. Annyi beteg volt, hogy időponttal is 1 órát vártunk.
Dóri kapott még hörgőtágítót, amire nagy szükség volt, mert éjszaka majdnem megfulladt. Ádámnak még köptetővel egészült ki a kezelése.
Talán ő az, aki már egészen jól van, a köhögést leszámítva.
Dóri nagyon nyűgös, a mandulája sincs még rendben. Percenként mondja, hogy: "Anya, szeretnék valamit enni!" Persze semmi se jó, a válasz mindig: "valami mást". Aztán kiböki, hogy teát kér. Na, ezt a kérését örömmel teljesítem. Az ő folyadékpótlásával nem volt gond! :-)
Tamást hétfőn viszem vissza. Nincs már láza, neki eleve csak 2 napig tartott a 39 fok körüli testhőm., de lassabban is javul. Gyenge, erőtlen (sajnos a testvérei felé való kötözködésben ez nem igaz!!!), nagyon étvágytalan.
Kicsit én is köhögök -ami nem meglepő, folyamatosan leköhögnek, míg én csak annyit mondok nekik, hogy "Kezeeed!"-, s ha így marad, akkor törölve a jövő heti fogászatos "élményprogramom".

Néhány kép a végére, hogy még tényleg élünk! :-)

 Fektetés előtt Dóri elaludt Tamásnak dőlve. 

 Itt már jobban állt a szeme. 

Leszámítva, hogy a szemüvegét fel kellene tolnia. :-) 

És ha nincs étvágya a gyereknek, akkor villával enni a reszelt sajtot mégis élményt jelent. Anya pedig örül, hogy a gyógyszer nem fogja marni annyira a gyomrát, mert valamit mégis leküldött. :-)

No, így vagyunk. A lakáskérdés pihen, a vevőjelölt igyekszik hamarosan eldönteni. Erre várunk. Ha összejön, akkor eléggé sietve kell, hogy haladjon a dolog. De ezzel most még nem kell foglalkoznunk.

Elég az, ami ma van. Az pedig a kegyelem! 

Nem várt folytatás

Vasárnap délutánra Ádám belázasodott, ami ma is tartott, estére már 39 fok volt... Mivel most volt beteg, csak elvittük gyerekorvoshoz, hátha valami szövődmény. És mivel Dóri is csatlakozott hozzá, őt is.
Ádám tüszős mandulagyull., Dorka sima mand.gyull.
Úgy látszik, Ádámnak korai volt az óvoda...
2 napja vettem le az előző betegséges időszakból való gyógyszertáblázatot a hűtőről. Hát, komolyan érdemes lett volna lefotóznom.
Most írhatom a következőt. Készülhetnek újra a gyümölcsteába "bújtatott" kamillateák. (merthogy a sima kamillát nem szívesen isszák, de ha gyümölcsteával készül, akkor jöhet) Csak győzzem követni, ki mennyit iszik és hogy elég-e az.
Holnaptól 11 napon át dolgozik Laci folyamatosan. Na, ez se egy szívderítő esemény. És ugyan 24.-én mégis itthon lesz, de addig csak 1 szabadnapja lesz 21.-én.
Amit lehet egyszerűsítek itthon. Másként nem megy.
De biztonságot ad az, hogy tudom, honnan számíthatok erőre, békességre. És, hogy mindezt csak kérnem kell... :-)

Ja, Ádám a vacsoránál izeg-mozog. Rákérdezek, hogy pisilnie kell ...stb.
Válasza: "Nem, csak folyton úgy tekeredek össze-vissza."
Szegényt a láz kínozta, fájt a keze, lába, feje... Sajnáltam szegényt.
2 harapás után eljött az asztaltól, hogy inkább pihenni megy. A teáját már ágyhoz vittem neki.

Pörgés

Most vettem észre, hogy egy hónap telt el legutóbbi bejegyzésem óta. Elnézést kérek azoktól, akik innen értesülnek a velünk kapcsolatos eseményekről, hogy így elhanyagoltam az írást, amit úgy is írhatnék, hogy éjféltájban inkább aludni mentem helyette.

Kati néni! Nagyon boldog névnapot kívánunk neked! Sajnos, ez is elmaradt a nagy rohanásban, pedig egy napon ünneplünk. Sok-sok puszit küldünk neked! És persze ezeket a tulikat! :-)

Visszatérve a hétköznapokba. Talán könnyebbnek tűnik, hogy csak Dóri van itthon velem. Nekem nem az. Egyrészt többet unatkozik, másrészt mindig van valami beszereznivaló, az oviba is, de itthonra is, amit ugyanúgy meg kell oldanom.
Nem beszélve a betegségekről. Sajnos erről szólt az utóbbi 2 hetünk. Egy ideje köhögtek, kaptak mindenféle házi gyógymódot, de kevésnek bizonyult. Tamás kezdte hányás-hasmenéssel több, mint 2 hete, mikor egy éjszaka és egy nappal ment a nonstop fertőtlenítés, mosás, merthogy amerre járt (szobától wc-ig), mindent beterített. De hamar átment rajta, aminek örültem. A hasmenés részét Lacival mi is elkaptuk, de hasonlóan gyorsan kigyógyultunk belőle.
2 nap ovi után lebetegedett. A köhögésben Ádám is partnere lett. Ezután jött a köptető, mézes tea, fokhagyma...stb. Aztán csak orvoshoz kellett vinnem őket, természetesen nem ugyanazon a napon.
Ádám öklendezésig köhögött. Hallott is valamit a doktornő, így irány a rtg. Ahol végül negatív lett a lelet. Tamás 2 nap múlva lett rosszabbul, amikor estére nagyon fájni kezdett a füle és be is lázasodott.
Vele másnap a fülészet. Ezen a hétvégén volt a gyülekezetben az asszonynap, ez is bőven igényelt szerveznivalót részemről. 2 autóval mentünk innen. Nagyon örülök, hogy nem hagyott ott minket az autó. Most jöttem rá, hogy sötétben csak utasként szeretek autóban ülni, nem sofőrként.
Következő héten Debrecenbe mentünk a Klinikára a szokásos kontrollra. Hááát... lehet, hogy nyáron sehová nem fogunk menni. Számomra nem eléggé egyértelmű a doki véleménye. Majd kiderül.
Ezen a hétvégén úgy tűnt, hogy Dóri se marad már ki a betegek sorából. Egy hete ő is köhög, most már egyre rosszabb. Holnap doki.
Tegnap a gyermekortopédián voltam Miskolcon Tamással és Dórival. Dorkával minden rendben. Tamásnak viszont írtak fel szandált, mert bokasüllyedése és borzalmas lúdtalpa is van. Ezt persze tudtuk, csináljuk a lábtornát 1-2 éve, de semmi változás nincs. És hogy ne fájjon felnőtt korára úgy a lába, mint Lacinak, most kell még kezelni. Megdöbbentő, hogy 12000 Ft-ért adnak egy ilyen szandált, amit jó esetben fél évig fog hordani...
Ja, és Lacit kihagytam, aki 2-3 hete úgy köhög, mint aki megfulladni készül... De sok pihenésre, gyógyulásra elméletileg nincs lehetősége, mert ebben a hónapban üzletben ül és még a hétvégék is munkával telnek... Remélem, valahogy kilábal belőle.
Az autónk újra vacakol. Mindig jön valami újabb hiba (is). Lassan nem érdemes rákölteni, csak mivel munkaautó is egyben és újat nem tudunk venni, nem tehetünk mást, mint javíttatjuk és adjuk a bankkártyánkat.
Van egy eddigieknél sokkal komolyabb vevőjelöltünk a lakásra. Várjuk a folytatást! Az a kevés szabija Lacinak, már most nagyon-nagyon kevésnek tűnik, ha egy esetleges költözésre és a nyári "eseményre" gondolok. De igaz az, hogy "elég minden napnak a maga baja".
Holnaptól mennek oviba a fiúk, mert csütörtökön Mikulás ünnepség lesz. A verseket megtanítottam nekik, ha sikerül felvennem (IDŐ!!!), akkor felteszem ide.
És nemsoká itt a karácsony. A gyülekezeti gyerekkarácsonyra is kell készülnöm az itthonin túl, és a napok csak telnek és telnek. Mindig ilyen gyorsan telt el 24 óra???
Laci sajnos dolgozni fog 24.-én. Azért igyekszek majd mindent megtenni, hogy ne egy átlagos nap legyen.
És hogy jó dolgokról is írjak, ne csak a sűrű napokról. Tegnap Dóri kijött hozzám a konyhába és a következő párbeszéd hangzott el köztünk:
- Anya! Azt szeretném mondani, hoooogy... éhes vagyok! Kérek valamit!
- És mit kérsz?
- Hááát, nem tudom.
- Kérsz almát?
- Ööööö...nem!
- Kekszet?
- Nem!
- Rudit?
- Rudit?? Nem kérek rudit! Valami mást. Jó?
- Jó.
- Tedd a tálkába.

Ehhez csak annyit, hogy végül nem derült ki, mit is tegyek a tálkába. Ez is mutatja, hogy beteg, valóban nem jó az étvágya, nem kíván semmit és tényleg keveset eszik. Hogy ő nem kér almát, rudit, amik a kedvencei?!
De olyan gyakran jön, átölel és mondja: Annyira szeretlek! :-)
Örülök, ha a pörgésben kapok 1-1 ilyen "injekciót" tőlük és már könnyebben is megy a folytatás.

Fogalmam sincs, mikor fogok újra írni, mert a következő hetek is nagyon be vannak/lesznek táblázva.
De karácsonyi képeket mindenképp teszek majd fel. Addig is áldott adventet kívánok mindenkinek!

Citrom, lillla, mese

Egyik este Dorkánk nekiállt citromot enni. Az első két nyalintás után fintorgott, "nyem jó" és egyéb kifejezésekkel illette eme szájösszehúzó gyümölcsöt.

Onnantól viszont közel fél órán át nyalogatta, ette. Annyira aranyos volt.

 És a lila ruhájáról jutott eszembe, hogy megemlítsem kedvenc szavát, a lilát, amit angolos kiejtéssel, sok l-lel mond, valahogy így: lillla/löllla.

Az alapszínek még nem mennek olyan jól (persze nem is kell, majd csak 3 évesen), de a lilát már megismeri. :-)

Tegnap így mesélt a babájának. Párnát tett maguk mögé, betakarta magát a szuszijával (alvórongy), merthogy "nagyon pázom", és aranyosan mesélni kezdett. Tényleg aranyos volt, mert valóban a képekről mesélt a babának.

Olyan hosszú, összefüggő mondatokban, mintha tényleg egy mesét próbált volna elmondani. És a könyv persze fejjel lefelé volt.

De aki tud, annak így se gond! :-)

Telnek a napok

Az őszi szünet hamar eltelt. A képek majd mesélnek, mi történt.

Október 23.

Nem kis elmaradásban vagyok, és ez nem csupán a blogra vonatkozik...
De legalább a képek mutatnak valami életjelet. :-)

Nagy utazás 2.

Békésről Szentesre folytatódott az utunk. (Milyen szép nevek: Békés,Szentes)
Szóval vasárnaptól csütörtökig voltunk rokonok, testvérek körében. Ezekről is láthattok képeket, sőt főként csak azokat. Nincs sok erőm írni, mert az onnan megszerzett vírus még mindig dolgozik bennem, bennünk... de ez ilyen időszak. Akinél voltunk, mind betegek voltak...

 A gyülekezet egy része.

 Kossuth téren a szökőkútnál. Sok emlékünk köt oda, mert azzal szemben laktunk. Most jutott csak eszembe, hogy a házról csinálhattam volna egy képet...

 Janka és Samu társaságában.

 Tamás kedvére építhette a síneket. Csak akkor hagyott alább a lelkesedése, amikor megtudta, hogy a vonatban nincs elem. 

 Dorka és Samu néma "párbeszéde".

 Annyira szép ez a fiú! Muszáj volt idetennem.

 A szivacs mögé bújtak el, fényképezővel a kezemben lepleztem le őket.

 Ez a kép már Szilviéknél készült. Volt egészen kicsi kecske a mamájával együtt, de láthattak malacot, pipiket is a gyerekek.

 Persze hosszútávon a hinta volt a nyerő.

 Keményen dolgozott, a nyelve is mutatja.

 Az elvégzett munka elé álltak mind, hogy legyen őszi fénykép róluk.

 Dóri szívesen kiszabadította volna.

 Hannával ültek le vacsizni.

 Bőven volt, aki dajkálja Barnust.

 Kati néni most is -mint mindig- sürög-forog, hogy a kedvünkben járjon.

 A gyönyörűséges Barnus.

 "Edd meg a cumit! Naaa!" 

 Unokatesós csevegés.

 Papa és Dóri.

Papa és a fiúk.

Isten kegyelme őrzött bennünket az utazásunkon, ugyanis az autónk nem jó. Sokat szerelték már, valami vezérléssel kapcsolatos alkatrészt kellene kipróbálni, hogy az okoz-e gondot, de jelenleg nem tudnak ilyet szerezni. 

Így hát imádkozva megyünk, miközben sűrűn villog, vagy folyamatosan világít a jelzés. Próbálgatjuk ilyenkor a kormányt és figyelünk, ha elmenne a szervó.

A gyerekek nagyon jól bírták az utat, most is csak 1x kellett megállni.

Ja, erről két kép.

Szinte pontosan a női és férfi wc között, Tiszafüreden a Mol benzinkúton. :-)