Akiknek az imáiban ott vagyunk...

...azoknak írom, hogy mára elhagyott bennünket a láz!!!! Hatalmas megkönnyebbülés ez nekem. Nem tudom, a többi anyuka hogy van vele, én csak annyit fogalmaztam meg magamban, hogy egyszerre maximum 3 lázas gyereknél lehet követni, hogy ki mikor kapott gyógyszert, kaphat-e már megint szirupot, vagy éppen kúpot, éppen melyik jön a porlasztásban, de az az 1 óra is kimaradjon, ameddig a gépnek pihennie kell...na, és a megfelelő mennyiségő folyadékpótlásról nem beszélve. Elhatároztam, hogy készítek egy táblázatot, de nem volt rá idő. Én is voltam vizsgálatokon, + a szokásos körök, amiket egy édesanya végez. Még 6 nap van hátra a 11-ből, amit Laci zsinórban dolgozik. Nagyon várom már az utolsót!!!
A gyerekekre visszatérve: pénteken vittem vissza a két kicsit. Annyi beteg volt, hogy időponttal is 1 órát vártunk.
Dóri kapott még hörgőtágítót, amire nagy szükség volt, mert éjszaka majdnem megfulladt. Ádámnak még köptetővel egészült ki a kezelése.
Talán ő az, aki már egészen jól van, a köhögést leszámítva.
Dóri nagyon nyűgös, a mandulája sincs még rendben. Percenként mondja, hogy: "Anya, szeretnék valamit enni!" Persze semmi se jó, a válasz mindig: "valami mást". Aztán kiböki, hogy teát kér. Na, ezt a kérését örömmel teljesítem. Az ő folyadékpótlásával nem volt gond! :-)
Tamást hétfőn viszem vissza. Nincs már láza, neki eleve csak 2 napig tartott a 39 fok körüli testhőm., de lassabban is javul. Gyenge, erőtlen (sajnos a testvérei felé való kötözködésben ez nem igaz!!!), nagyon étvágytalan.
Kicsit én is köhögök -ami nem meglepő, folyamatosan leköhögnek, míg én csak annyit mondok nekik, hogy "Kezeeed!"-, s ha így marad, akkor törölve a jövő heti fogászatos "élményprogramom".

Néhány kép a végére, hogy még tényleg élünk! :-)

 Fektetés előtt Dóri elaludt Tamásnak dőlve. 

 Itt már jobban állt a szeme. 

Leszámítva, hogy a szemüvegét fel kellene tolnia. :-) 

És ha nincs étvágya a gyereknek, akkor villával enni a reszelt sajtot mégis élményt jelent. Anya pedig örül, hogy a gyógyszer nem fogja marni annyira a gyomrát, mert valamit mégis leküldött. :-)

No, így vagyunk. A lakáskérdés pihen, a vevőjelölt igyekszik hamarosan eldönteni. Erre várunk. Ha összejön, akkor eléggé sietve kell, hogy haladjon a dolog. De ezzel most még nem kell foglalkoznunk.

Elég az, ami ma van. Az pedig a kegyelem!