Oltás, fog, ábrázolás...

és még sorolhatnám azokat a dolgokat, amik az elmúlt napjainkat jellemezték.
Csütörtökön tanácsadásra mentem Ádámmal és Dórival. Az elsődleges célpont Dóra volt, aki eme jeles napon 2 oltásban is részesült. Az a jó ebben, hogy mire az első oltás hatása elmúlik, kezdődik a másiké, mert az csak most fejti ki hatását, tehát újra számíthatok hőemelkedésre. A rossz kedv meg se szűnt, az magától folytatódik tovább. És a ráadás, hogy fent csaknem kibújt egy szemfoga és az első is. És ki tudja, mennyi készül még... Néha nagyon sajnálom, hogy egyszerre ennyi baja van, csak éjszaka vagyok vele kevésbé megértő. :-)
No, és miközben várakozunk, Ádám hangosan megjegyzi az egyik anyukára nézve:
"ENNEK PIROS A HAJA!"
(Erről eszembe jut, hogy kicsiként én a szőkéket hívtam sárga hajúaknak.)
Ádám egyébként is egy hangos gyerek, pedig rendben van a hallása. :-) Azért sikerült lecsendesíteni.
Aztán a beszélhetnékét (kedvenc színéről...stb.) folytatta bent a doktornőnél, az asztalához hajolva. Annyira aranyos volt! Tamásnak is volt egy ilyen beszélgetése. A doktornő meg teljesen partner, örömmel hallgatja és kérdezi őket.
Ja, és Dóra 4 hónap alatt 1 teljes kg-ot hízott, így már 9,15 kg. (A fiúk ekkor már 11-12 kg körül voltak...:-)
Tamás, Tamás... próbáljuk megfejteni, mi zajlik az oviban, mit miért csinál úgy itthon... most csak ennyi. De ez elbizonytalanított, hogy szeptemberben beadjuk-e Ádámot, vagy elég lesz, ha ő is csak 5 évesen megy.
A gyerekekkel való együttjátszás nem egyszerű. Ha Tamással kezdek társasozni, Dóri mindenbe beleszól, rombol, ellopja a bábut...stb. Ádám egész jól eljátszik, őt nem zavarja, de Dóri... Hogyan is kell egyszerre lekötni 3 különböző korú gyerek figyelmét? Merthogy Dóri mindig mindenütt ott van. Na, ez egy kötelezően megoldandó kérdés számomra.

Mai események

Tamástól kérdezem:
- Mi volt a második az oviban?
- Hát, babakrumpli. (állítólag valami durván pépesített, ovistársak szerint nyálkás krumpli"püré" volt...)

Ádám: "Na, megyek, olvasok az Úr Jézus-könyvből."

Dóri: "áááá....babala...ááá...jeee...mámmen" -imádkozott röviden. Majd elővette ő is az "Úr Jézus-könyvet".

Majd Tamásról is teszek fel képet, csak ő oviban volt a fotózáskor...

Javulunk

Kedves érdeklődőknek, értünk imádkozóknak ezúton is üzenem, hogy hála Istennek egész jól alakulunk.
Laci és én is jól vagyunk, néha még 1-1 erősebb köhögés, Ádám is hasonlóképp. Dóri állapota azért nem ennyire jó, mert nála még jobban fennáll az esélye, hogy a váladék lecsurogjon, lerakódjon, amit másnap reggel a porszívó megold. Így néha még hörög egy kicsit, és ha végre köhög egyet, már jobb is  a helyzet. Nagy segítség, hogy kb. 1 éves korában már ügyesen fújta az orrát, amire még Laci tanította meg. :-) Már az orrszívásnál se kell lefogni, magától jön, megáll és tűri. 
Most, hogy huzamosabb ideig volt együtt a 3 gyerkőc, figyelgettem őket, hogy mennyit változtak, milyenek és azon gondolkodtam, vajon milyenek lesznek. 
Tamás a komoly kérdéseivel gyakran megakasztja bennem a levegőt. Egy korábbi beszélgetés:
- Anya! Én Zsuzsikába vagyok szerelmes.
- És mi jelent az, hogy szerelmes vagy? -kérdezem én.
- Hát, azt nem tudom egész pontosan, de mindent megbeszélünk egymással, mint ti. -válaszolta határozottan. :-)
Olyan poénjai vannak. Bár ha belegondolok, bőven hall a szüleitől ilyeneket, de hogy jókor és jól használja, az azért meglepő. 
Ádám egy különleges gyermek. A maga 3 évével ő is nagyon nyitott, érdeklődő, csak hát a válaszaink nem mindig elégítik ki a kíváncsiságát. Ő az, aki ha visszaküldjük aludni egy délutáni alváskor, általában gond nélkül visszaalszik, aki mindent eljátszik, amit lát és hall, aki Tamástól minden viselkedésformát igyekszik átvenni és célt érni vele, többnyire hiába. :-)
Dórival csak akkor nem kedves, ha a játékára tör, egyébként szeretgeti, becézi, puszikat kér tőle, viszi utána a játékait.
No, és a kishölgyről is essen néhány szó. Lassan 16 hónapos lesz... esténként úgy alszik el, hogy nyitva kell hagyni az ajtót (vagy erről már írtam)... eltelt néhány este, mire rájöttünk, hogy miért nem alszik el, amikor letesszük, holott addig így működött. Hát, fél egyedül, pontosabban igényli a közelségünket, a zajokat...stb. Sötét van nála, de hallja, hogy este imádkozunk a fiúknál, vagy éppen még a mese zajlik és ő már nyugodtan el is aludt. Nagyon igaz az, hogy egyik gyerek se egyforma. Neki ez fontos, és miért ne kaphatná meg, ha ez jelenti számára a biztonságot. Harcias kis nőszemély, aki mindent megpróbál, hogy elérje célját. Játszik saját magával (Hol a baba? Itt a baba?) és nagyjából mondja is, testrészeit megmutatja, valamennyit mond is, kedvence a Csip-csip csóka, és minden, aminek dallama, ritmusa van, beindítja. Ha jól sejtem, a génjeink ezen részéből neki is jutott bőséggel. Ja, és ilyenkor ő maga is énekel. De olyan kedves, lágy hangon, hogy olvadozok.
Próbálkozik a kirakókkal (állatok a helyükre), profin autózik, de azért a babakocsit is tologatja, bár, ha belegondolok, az is arról szól. :-)
A zoknit még mindig nem tűri meg magán és ha pancsiról van szó, már tépi is le a ruhát magáról. A bilire időnként ráül, de még eredmény nélkül. Mindent megért, csak néha egy kicsit alkalmi süket, miközben a szeme sarkából nézi, mit reagálok.
Ja, és, hogy a szívem is edzve legyen, felmászik az asztalra, ott a hasán addig csúszik, amíg bele nem araszol az etetőszékbe. Nagyon ügyes, de nem akarom látni, amint egyszer eltéveszti a távolságot.
Ha olyan kedve van, összegyűjti az összes szuszit (3) az ágyakból. (Szuszi=alvós rongy, azaz az én pizsipólómból 1 darab, amit csecsemőként annyira szerettek szorongatni, hogy kaptak belőle 1 darabot, és azóta is fontos alvóskellék)
A testvéreinek mindig nagyon megörül, nagyon szereti őket. Ha enni kapnak, rögtön megjelenik ő is és "visít", hogy ő még nem kapott. Természetesen ő is mindent megeszik, mint a másik kettő. És ez jó.
Mind a három nagyon értékes drágakő számunkra, amit érdemes továbbcsiszolni. 

Kő az úton

Gondolod, hogy kerül életed útjába
egyetlen gátló kő is hiába?
Lehet otromba, lehet kicsike,
hidd el, ahol van, ott kell lennie.
De nem azért, hogy visszatartson téged,
s lohassza kedved, merészséged.
Jóságos kéz az utadba tette,
hogy megállj mellette.
Nézd meg a követ és aztán
kezdj beszélni róla Isteneddel.
Őt kérdezd, milyen üzenetet
küld azzal az akadállyal neked?
S ha lelked Istennel találkozott,
utadba minden kő áldást hozott!

(Nagyon megtetszett ez a vers.)

Napjaink

Tegnap este Ádám szép csendben kijött a szobájából és Dóri ágyába csempészett egy Malackát. Talán vigasztalásnak szánta, mert Dóri a betegsége miatt sokat sírt, nehezen aludt csak el.
Meg is kérdezte, miért sír Dórika. Olyan együttérző tud lenni. Megmosolyogtuk kedvességét.

Később megkértem Lacit, mielőtt még lefeküdt volna, hogy a hasán fekszik-e. A lehető legnagyobb természetességgel kérdezte meg:
- Malacka?
A kislányunk alig kap levegőt és ő Malackáért aggódik. :-)
 Megnéztem és jót nevettem, mert Malacka tényleg a hasán volt, akárcsak Dóri.

És hát a napjaink: néhány napja én is elkaptam Lacitól ezt a vírust, amit Ádám, majd Dóri is követett. Csakhogy Dórinál lázzal járt, méghozzá 2 napig egyáltalán nem ment 37.5 alá. Kúp után 2 órával már megint forró volt a teste. Késő estére nagy bánatomra a krupp is bejelentkezett. 1 óra körül már szükség is volt a kúpra, mert kezdett fulladni. 2 óra múlva nem volt elég az ablakok kinyitása, gyors porlasztásra volt szükség.
Javított a helyzeten, de sajnos 5-ig nem aludt vissza. Ahogy Ádám se nagyon, mert nonstop köhögött.
Ez azóta is így van.
Dórinak torokgyulladása van + a krupp és orrfolyás. Ádámnak a hörgőivel van gond. Valószínűsítem, hogy az előző betegségéből nem gyógyult meg teljesen, mert a köhögés azóta is tart, csak most durvult be ennyire.
Kegyelem, hogy nem kell "szétaggódnom" magam, mert bizony lenne min. Hála Neki, hogy már csak hőemelkedések vannak, nyugodtabb vagyok, hogy már nem valószínű, hogy hirtelen 39 fok-ra felszökni...Nehéz ugyan követni, hogy mindenki ivott-e eleget, megkapta-e mindenki a nagy dózisú C+D vitamint, mossam a kezem a folyton tüsszögő Ádám miatt és közben nekem is gyógyulnom kellene.
 De Isten az, aki megsegít ezekben, aminek nagyon örülök.
Tegnap este a 91. Zsoltárt olvastam, ami nagyon a szívemhez szólt több dologban is. Olvassátok el!

Zárásként egy kép az én bánatos szemű Ádámomról: