Meg is kérdezte, miért sír Dórika. Olyan együttérző tud lenni. Megmosolyogtuk kedvességét.
Később megkértem Lacit, mielőtt még lefeküdt volna, hogy a hasán fekszik-e. A lehető legnagyobb természetességgel kérdezte meg:
- Malacka?
A kislányunk alig kap levegőt és ő Malackáért aggódik. :-)
Megnéztem és jót nevettem, mert Malacka tényleg a hasán volt, akárcsak Dóri.
És hát a napjaink: néhány napja én is elkaptam Lacitól ezt a vírust, amit Ádám, majd Dóri is követett. Csakhogy Dórinál lázzal járt, méghozzá 2 napig egyáltalán nem ment 37.5 alá. Kúp után 2 órával már megint forró volt a teste. Késő estére nagy bánatomra a krupp is bejelentkezett. 1 óra körül már szükség is volt a kúpra, mert kezdett fulladni. 2 óra múlva nem volt elég az ablakok kinyitása, gyors porlasztásra volt szükség.
Javított a helyzeten, de sajnos 5-ig nem aludt vissza. Ahogy Ádám se nagyon, mert nonstop köhögött.
Ez azóta is így van.
Dórinak torokgyulladása van + a krupp és orrfolyás. Ádámnak a hörgőivel van gond. Valószínűsítem, hogy az előző betegségéből nem gyógyult meg teljesen, mert a köhögés azóta is tart, csak most durvult be ennyire.
Kegyelem, hogy nem kell "szétaggódnom" magam, mert bizony lenne min. Hála Neki, hogy már csak hőemelkedések vannak, nyugodtabb vagyok, hogy már nem valószínű, hogy hirtelen 39 fok-ra felszökni...Nehéz ugyan követni, hogy mindenki ivott-e eleget, megkapta-e mindenki a nagy dózisú C+D vitamint, mossam a kezem a folyton tüsszögő Ádám miatt és közben nekem is gyógyulnom kellene.
De Isten az, aki megsegít ezekben, aminek nagyon örülök.
Tegnap este a 91. Zsoltárt olvastam, ami nagyon a szívemhez szólt több dologban is. Olvassátok el!
Zárásként egy kép az én bánatos szemű Ádámomról:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése