Jó hangulatú beszélgetésben volt részünk, melynek részleteit nem teszem közzé. Megígértük, hogy a most beszélt témákra néhány év múlva visszatérünk. Csak el ne felejtsük öregedő fejünkkel. :-)
Eszünkbe jutott 1-1 részlet a jegyességünkből, a nászutunk izgalmas eseményeiből... és akármennyire is meglepő, de nekünk mégis az, hogy nyáron lesz 10 éve, hogy olyan házasságban élhetünk, amit nem mi kerestünk. És éppen ezért nem kell félnünk, mi lesz, ha telnek az évek, ha jönnek a ráncok, ősz hajszálak...stb. Nem mi tartjuk össze a házasságunkat, hanem Isten. És ez az igazi garancia. Mi "csak" dolgozunk rajta!
Visszatérve: délután érkeztek Katáék. A gyerekek is nagyon várták már őket. Igaz, hogy miután elmentek, Petit folyton Tominak mondták, de ez talán megbocsátható azután, hogy eddig vele találkoztak többször és van egy ki hasonlóság is köztük. :-)
Vacsoránkat tovább ízesítette Ádám műsora. Ugyanis belülről bereteszelte az ajtót. Kívülről nem sokat tudtunk segíteni rajta. Néhány tanács, a szellőztetőn bedobott "harci" eszközök, amikkel könnyebben el tudta volna tolni a reteszt... Elsősorban a lelket kellett tartani benne. Na, ez már nehezebb feladat volt. Főként, hogy az elején feladta.
Szerintem Katával mi sokkal jobban izgultunk, mint a fiúk.
Egyébként az ajtót leszedni nem lehetett volna, max kifeszíteni, de az ugye egy ajtóba került volna.
Amikor elfelejtette gyermekünk néhány percre, hogy beszorult, játszott a fürdőjátékokkal.
Aztán csak nekilátott Laci a kiszabadításának. Persze a szellőző rács belülről volt becsavarozva, így azt ki kellett feszíteni, de azon a résen keresztül már befért a felmosó nyele és ki lehetett ütni a reteszt.
Így Ádám könnyes, de örömteli szemekkel kiszabadult. Azt hiszem, jó lecke volt neki, mert azóta már többször mondta, hogy nem zárja be.
Ja és milyen jó, hogy nem alul volt a szellőző... akkor maradt volna az ajtócsere...
Na, hát aki családosokhoz jön, annak számítania kell ilyen eseményekre!
