Megközölve, vitamina...

Tamás islerhez hasonló sütit hozott haza az oviból. Amikor készült megenni, megjegyezte, hogy nagyon szereti ezt a sütit. (Én is!) Faggattam, miért a kedvence.
"Hát azért, mert meg van közölve és lekvár van ott benne!"

Ádám: zsíros kenyérhez vegyes vágott savanyúságot evett. Evés közben többször is bejelentette, hogy:
"Én szeretem a vitaminát." vagy "De finom ez a vitamina!"

Dóri kész hölgy. A maga akaratával, elképzeléseivel, hihetetlenül furmányos kis agyával. Naponta megdöbbenek, hogy mennyit kombinál fejben ez a gyerek. Olyan aranyosan eljátszik az állatokkal, kockákkal, amik ha ledőlnek, csak annyit mond: Jaaaaaaaaaaaajjj! vagy ÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ!
Persze, ha mosogatnék, azt mindig kiszimatolja és mint egy kis kos, el akar onnan távolítani. Szó szerint felöklel a fejével. Mindent elmagyaráz, csak csináljam, ahogy ő szeretné.
Étvágya hatalmas, mindig jön potyázni a konyhába, hátha kap valamit. :-)
Áttört a felső másik fog is, de a szemfogakkal még kínlódik nagyon. Azért az éjszakák egy kicsit jobbak. Már 5 alatt van az éjszakai ébredések száma, ami azt jelenti, hogy időnként csak 1-2x ébred.
A kutya a mindene. És hát miről híres a panel? Sok kutyaugatást lehet hallani még lakáson belül is.
Már olyan szépen kimondja: Hó a baba? I a baba! :-)

S lám itt a baba! :-)

Itt éppen a zellerleveleket válogatta nekem. :-)

Ádámra visszatérve: büszke vagyok rá, mert már a zokniját is egyedül húzza fel, ami bizony nem kis teljesítmény egy lassan 3,5 éves gyerkőcnél. Én mindig kiakadtam, mikor kicsi voltam és sehogy se akart normálisan állni rajtam a zokni. Több dologban is önállóbb, mint Tamás volt ilyenkor, de hát ő a 2.  és egyben középső gyerek.
Már le voltak fektetve, mikor idejön hozzám, hogy a plüss Micimackóján igazítsam meg a pólót. Kicsit leszidtam, hogy ne szedje le többet, hanem aludjon. Mire ő: "De hát nem én szedtem le róla, Micimackó volt az!" És akkor bírja ki az ember komolyan...

Tamás: oviban tűzoltó volt farsangon. Megdöbbentő volt reggel látnom, hogy némelyik szülő milyen szörnyűségnek öltöztette a gyerekét. Volt egy csomó ninja is... Egy pillanatra átfutott a fejemen, hogy lehet, hogy kicsúfolják majd, hogy ő nem ilyen harcosnak öltözött...stb. Aztán odáztam a dolgot.
Délben, amikor mentem értem, sorra jöttek oda a gyerekek, hogy jövőre ők is tűzoltók szeretnének lenni. Olyan boldog voltam. Bár hallották volna a szülők. Egy egyszerű tűzoltó és nem szörny, szellem és a többi idétlenség...

 Ment a lufizás egy délutánon át, mindhárman nagyon élvezték. 

Kb. 2 napig épségben maradt mindkét lufi. :-)