Elmúlt napok eseményei

Csak kapkodom a fejem és azt veszem észre, hogy 2013-ból már el is telt 1 hónap. Ami nem baj, mert nekem elég volt ennyi a télből. Volt szép nagy hó, dermesztő hideg...stb. Az overálok feladása, sapka,  sál és különösképpen a kesztyű kézre operálása nem a kedvenc része a napomnak. Aztán érkezéskor az ajtóban való "lecsizmázás" megint külön művelet, hogy ne legyen csupa "só" az egész lakás.
No. Ennyi elég is bevezetőnek, én meg jobb, ha még tűrök egy kicsit a télből, mert elvégre még csak február van. (Sokan tudjátok, hogy a hó, köd és nagy hideg miért is olyan nagy ellenségem...)
Hála Istennek, nem vagyunk betegek. A napok viszont továbbra is nagyon mozgalmasan telnek.
Örülünk Szilviéknek, hogy végre megszületett kisfiuk. Ehhez csak annyit, hogy szombat reggel beszéltem vele, hogy megy a kórházba. Spéteren éppen tábori fórum volt az imaházban, ahol megemlítettük őket. Mindenki imádkozott értük, a gyors szülésért, egészséges babáért...stb. 1,5 óra se telt el, amikor hálával telt meg a szívünk, mert jött a hír, hogy meg is született Barnabás. Gyorsan és egészségesen! :-)
Egyébként nagyon aranyos baba. Nem kértem engedélyt, így nem teszem fel néhány órás képet róla.
Majd később...
Gyermekeink szavai, humora, viselkedésük sokszor megnevettetett az elmúlt időben. Tamás annyit komolyodott. Gyakran megdöbbenek a kérdésein...
Ádám...hát, ő egy örök mókamester. Esti imánál nem hagyja ki, ha mesét nézett, hogy felsorolja a szereplőket. Egyik este bemegyek, hogy megnézzem, miért suttog még mindig. Mire ő csak annyit mondott: "Csak Fülessel beszélgetek." Mondta ezt a legtermészetesebben.
Na, és Dóra? Minden nap újat produkál. Irtó huncut, sőt ravasz. Kezd mondatféléket alkotni.
Hó baba? I baba! (Hol a baba? Itt a baba?) Ha valamit keres, rögtön kérdezi: Hó-hó?
Ma este a fiúk szobájában ültünk, Dóri már aludt, éppen imádkozni készültünk velük, amikor Dóri megszólalt: I-Á! :-) Ma egész nap nem volt hajlandó utánozni a csacsit. Szegényt annyit gyötörtem, hogy álmában végül kibökte. :-)
Na, elég az írásból, a lényeg, hogy nagyon aranyos és örülünk, hogy sok szót mond már, így joggal várjuk, hogy hamarosan mondatokban beszéljen.
A következő képhez nem sokat kell hozzáfűzni, amint látjátok, nincs előtte lehetetlen. Ja, ezt a mutatványát kb. 1 éves kora körül kezdte bemutatni. Mostanra már abszolút tökéletesítette.

 A heti akciókat néha ő is végignézi.

 Elsőre megfújta. A furulyát is, mert azóta nem találom. 

 Tardona patak

Lentebb már nem esik... 

 Egy nagy borulás után. Egy csomó hó volt még a szemüvege alatt is.

Ketten mégis könnyebb húzni! :-) 

 Egyik nap Simi is velünk volt.

Aki hiányolja Tamást, megértem, de ő általában oviban van, amikor fotózok. :-(

Csak ezt találtam. Ahol éppen rajzolt és írt. A mesét lassan már magának olvassa, olyan gyorsan olvassa a betűket.