Behozva a lemaradást

Dóra lányunk -bár nagy súllyal érkezett közénk- születésétől kezdve mindig éppen a kötelezőt "hízta" meg egyik hónapról a másikra. A doktornőnk türelmesen várta, hogy egyszer csak behozza a lemaradást. Annak örültem, hogy bár megjegyezte, hogy jó lenne, ha többet hízna, de nem akarta bevezetni nála a tápszert. Csak 1 évesen ismerte meg. :-)
Már a 15 hónapos oltáskor is elég tisztességes súlyt nyomott a mérleg, de most!!!
Képzeljétek, hogy ez a leányzó 2 hónap alatt fél kg-ot (!!!) hízott. Fél év alatt pedig 1,5 kg-ot.
Ja, és 82 cm. Na, most volt aztán csak megelégedve a doktornő. Egyébként nem látszik rajta, hogy olyan husis lenne, mint a fiukon látszódott ilyenkor. Persze ők ekkor már javában 12 kg-nál tartottak. :-)
Élvezem, hogy mindent elmagyaráz, próbálkozik, hogy megfejtsem, éppen hova dugta el a kekszeit. (ágy alá) Legújabb szava az "ennyi", amit olyan aranyosan jelent be, hogy minimum 2 puszi jár érte.
És gyakran használ pl. ilyeneket is, ha valami baj történt: o-óóó. :-)
Az akaratunk egyre többször ütközik, de hát 1,5 éves. Kezdődik az igazi nevelés. :-)
De szeretem benne, hogy a rendet ismeri. Igyekszik a helyére tenni a dolgokat. A ruháit a szennyesbe, a legót a dobozába, a műanyag edényeimet a szekrénybe...stb. és ha Tamás megjön oviból, a levett cipőjét  ráteszi a cipőknek kitett szőnyegre. Ha készülünk kimenni, ő az első, aki hozza a csizmát, kabátot.
Csak így tovább, kicsi Dóri! Jól jön a háznál a rendszerető/tartó! :-)
Igazából fel sem fogom, de ez a valóság, hogy Dóri 1,5 éves! Fura is egy kicsit, mert ilyenkor már mindig vártam a következő porontyot...De ez most már korszak.
No, néhány fotó a kisasszonyról.

"blélóléló"

Kislány a családban

Nagyon nagy gyöngyszem ez a Dóri. Más, mint a fiúk, mert kislány. Mint egy kismajom, folyton csimpaszkodna rajtam. Ha éppen mosogatok, nekem jön, mint egy kos és felöklel. Érzékelteti, hogy hagyjam abba. :-) Ha pedig beküldöm a szobába, nyafog, nyávog, műkönnyeket produkál...stb. Ha valamire "nem" lenne a válasza, akkor félrebiccenti a fejét és nyávog egyet.
Amikor Ádámmal összekülönböznek, jön panaszkodni: "Áddááá...léjuléju..." és hasonló panaszos szavakat mondogat vigaszra várva. Kutya, cica (tyitya), hamm(i), Ámen, tyetyé (tessék), baba, Áddá (Ádám), Ta(más), apa, mama, papó, ÚJé (Úr Jézus), tyi (cipő), tyip-tyip (csóka), meme (szeme), óó (orra)... szavakat mondogatja. És most már a Hó a baba? Itt a baba is tisztult. :-)
Kedvence a Kerek erdő mondóka, amit ügyesen végigmutogat.
Ha meghallja, hogy készül a fürdővíz, már veszi is a nadrágot és zoknit és (!) dobja a szennyeskosárba.
Fogmosás is a fürdés része, amit hamar megkedvelt.
Ha éneklést hall, rögtön belekezd a másik szólamba. :-)
Állatokkal olyan aranyosan játszik, beszélteti őket... mondhatni, hogy szituációs játékot művel, csak nem értem, miről szól...
Összességében: valóban Isten ajándéka Ő, ahogy a neve is mondja! (A többi ajándékunkról később írok...)

 Már egyszer kellett vágni a hajából. Most pedig már össze kell(ene) fogni, hogy szellőzzön a nyaka. De hát nem sokáig tűri a hajgumit.

De azért billegeti magát a tükör előtt! :-)

Ez egy új szokása, hogy valami szűk helyre préseli be magát és ott csemegézik.

 Napos csibéket őriztünk egy testvérnek néhány órán át, amit a gyerekek nagyon élveztek!

Végre itt a jó idő! Vagyis volt néhány ilyen nap.
2 hét múlva újra jó idő közeleg! Talán végleg megérkezik a tavasz!

Biztos kezekben

A héten már harmadjára találkozok ezzel az Igével. :-)

Akik olvassátok leveleimet, tudjátok, miért jelent ez (és a folytatása) olyan sokat nekem.