Behozva a lemaradást

Dóra lányunk -bár nagy súllyal érkezett közénk- születésétől kezdve mindig éppen a kötelezőt "hízta" meg egyik hónapról a másikra. A doktornőnk türelmesen várta, hogy egyszer csak behozza a lemaradást. Annak örültem, hogy bár megjegyezte, hogy jó lenne, ha többet hízna, de nem akarta bevezetni nála a tápszert. Csak 1 évesen ismerte meg. :-)
Már a 15 hónapos oltáskor is elég tisztességes súlyt nyomott a mérleg, de most!!!
Képzeljétek, hogy ez a leányzó 2 hónap alatt fél kg-ot (!!!) hízott. Fél év alatt pedig 1,5 kg-ot.
Ja, és 82 cm. Na, most volt aztán csak megelégedve a doktornő. Egyébként nem látszik rajta, hogy olyan husis lenne, mint a fiukon látszódott ilyenkor. Persze ők ekkor már javában 12 kg-nál tartottak. :-)
Élvezem, hogy mindent elmagyaráz, próbálkozik, hogy megfejtsem, éppen hova dugta el a kekszeit. (ágy alá) Legújabb szava az "ennyi", amit olyan aranyosan jelent be, hogy minimum 2 puszi jár érte.
És gyakran használ pl. ilyeneket is, ha valami baj történt: o-óóó. :-)
Az akaratunk egyre többször ütközik, de hát 1,5 éves. Kezdődik az igazi nevelés. :-)
De szeretem benne, hogy a rendet ismeri. Igyekszik a helyére tenni a dolgokat. A ruháit a szennyesbe, a legót a dobozába, a műanyag edényeimet a szekrénybe...stb. és ha Tamás megjön oviból, a levett cipőjét  ráteszi a cipőknek kitett szőnyegre. Ha készülünk kimenni, ő az első, aki hozza a csizmát, kabátot.
Csak így tovább, kicsi Dóri! Jól jön a háznál a rendszerető/tartó! :-)
Igazából fel sem fogom, de ez a valóság, hogy Dóri 1,5 éves! Fura is egy kicsit, mert ilyenkor már mindig vártam a következő porontyot...De ez most már korszak.
No, néhány fotó a kisasszonyról.

"blélóléló"